2017. december 31., vasárnap

Az év végére


   Ez az év is véget ért...ideje az összegzéseknek. Azt hiszem nem bírom a listákat. De azért szeretem végiggondolni, mi minden történt ebben az évben. Sokminden. Sok új tapasztalat és a korábbiak megerősítése: az emberiség menthetetlen, a vásárlás rosszabb mint a pestis. Nem szeretem jobban az embereket, mint tavaly, de sok jó könyvet elolvastam, ami mindenért kárpótol. Könyvek nélkül azt hiszem megőrülnék. 
   Az év legjobb pillanata talán ismét a felmondás volt. Azt hiszem egészen rákaptam a dologra. Az évet három munkahellyel zárom. Szeretem a változást. Talán túlságosan is félek beletespedni a rosszba, olyan kompromisszumokat kötni, amelyek megnyomorítanak. Nem, inkább eltolom a biciklit. És végül is ez is egy életforma: én útközben vagyok otthon. Van, akinek kilométereket kell utaznia, hogy átérezhesse ezt. Elmondom, mi a titok: amíg van hová hazamenni, addig nem annyira buli. A kaland ott kezdődik, hogy nincs biztosítókötél. Hogy nincs semmi. Minden más csak pajzán próbálkozás.
   Az év legrosszabb pillanata: amikor rájöttem, hogy akit szerettem és csodáltam, nem több, egy emberi roncsnál. Annyira bíztam benne, hogy az ő ereje engem is átsegít a nehézségeken, és a példáját követve emelt fővel tudok létezni egy olyan közegben, ahol gyakorlatilag mindenki gyűlöl. Ehelyett egy kicsinyes roncsot találtam, és nem tudtam segíteni rajta. Igyekszem őt olyannak megtartani az emlékezetemben, amilyennek szerettem, amikor még példaképem volt.
   Az év tanulsága: soha ne mondd, hogy soha. Esküdni mertem volna, hogy a könyvespolcok fullon vannak. Dupla sorban, polclaptól polclapig megtömve keresztbe és mindennemű módon. Ez volt év elején. Aztán néhány könyvtári kiárusítás után nagyjából száz kötettel lettem gazdagabb. És láss csodát: mindenki elfért! Sok jó könyv kis helyen is elfér. Nem tudom, hogyan történt, de befért. Bár a polcok sírnak és zokognak, mert mint egy kitekert nyakú csirke teljesen el vannak deformálódva, de a helyzet stabil. Leomlani sincs esélyük. Nincs hova.
   És mit hoz a jövő év? Remélem egy kis nyugalmat. És természetesen sok könyvet. Azt hiszem szeretnék egy unalmas évet!

Nincsenek megjegyzések: