2017. november 16., csütörtök

A karaván halad

   Ismét elérkezett az a pont, amikor nincs tovább. Édes és kedves munkatársaimat hátrahagyva új vizekre evezek. Mert hajt a hit, hogy egyszer csak jobb lesz. Ha nem hinnék benne, azt hiszem megőrülnék. Immár sokadik munkahelyem következik, de nem mondhatnám, hogy haszontalanul telt az idő. Sok fontos dolgot megtanultam. Legfőképp azt, hogy nem szabad hinni senkinek és nem szabad komolyan venni semmit sem. 
   Azoktól az idős munkatársaimtól, akiktől végül is talán a legtöbb tanítást kaptam, megválok. Igen, a tanulás néha fájdalmas dolog. De ami nem öl meg, az erősít!


Nincsenek megjegyzések: