2017. október 31., kedd

Állateszeretet


   Mindig féltem az olyan emberektől, akik azt állították magukról, hogy nem szeretik az állatokat. Még a kitérő válaszokat jobban el tudom fogadni, hogy 'nincs semmilyen állatom' vagy 'nem igazán ismerem őket' esetleg a 'félek tőlük' kitételt, de amikor valaki kerek perec kijelenti, hogy ő bizony nem szereti az állatokat, abba mindig beleremeg a szívem. És sok évi tapasztalat igazolt: az ilyenekkel mindig van valami baj - emberileg. Antiszociálisak, intoleránsak és a végletekig önzőek. Ez az én tapasztalatom, kivételek biztosan léteznek, csak engem kerültek el. 
   Hogyan lehet nem szeretni az állatokat? A természetet? A világot?!? Ezek az emberek azok - tapasztalataim szerint - akiknek aztán semmi se jó: hideg van, meleg van, fúj a szél, süt a nap. Ha meleg van, légkondi kell, ha hideg van fűteni kell. Sosem képesek csak úgy jól érezni magukat. Sosem képesek rá, hogy önfeledten átadják magukat egy ragyogó napsütésnek. És sosem képesek élvezni azt a mennyei ajándékot, hogy egy másik élőlény szuszog melletted, érzed a testének melegét (kivétel a hüllők, bár ők hamar felmelegszenek), és együtt vagytok, csak úgy, együtt élvezitek a szikrázó napsütést, bizalomban, pedig két külön faj vagytok. Ez egy hatalmas ajándék, a természet csodája. Állatokkal lenni, velük létezni, figyelni őket, kommunikálni és csodálni a világ sokszínűségét. 
   Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig idilli a kapcsolat. Nyilván engem is haraptak, karmoltak, rúgtak, csíptek meg. És akkor mi van? Emberek többet bántottak. Szavakkal, harapás nélkül. Ha választhatok, inkább harapjanak és karmoljanak. 

Nincsenek megjegyzések: