2017. március 22., szerda

Gondolatok

"Vagy hullt lomb újultát megérve
Talán azért nem vidulunk,
Mert új lombsuttogás neszére
Bús veszteségre gondolunk,
S a természet megújulása
Csüggesztve int az elmúlásra,
Sok évre, melynek szép sora
Többé nem újul meg soha?
Vagy édes álmodozásba bódít,
S a színes költő-képzelet
Egy múlt tavaszt láttat veled,
Más, messzi föld illúzióit:
Bűbájos éjben hold lebeg
S emlékező szíved remeg..."

Alekszandr Puskin: Anyegin 7.3


Nincsenek megjegyzések: