2017. március 29., szerda

Gondolatok 2.

"Hajnalban, az első napsugárra,
Felkel, s a domb felé siet,
Meghatva néz a zöld határra
És fájó szívvel integet:
'Isten veled, te völgy, te boldog,
Te ismerős, kedves hegyormok,
Te ismerős erdő, berek,
Szépségek, isten veletek.
Víg természet, meghitt magányom!
A drága csendet, mely ölel,
Hívságos fény s zaj váltja fel!
Isten veled, szabad világom!
Jaj, merre fordul életem?
Vajon mit szánt a sors nekem?'"

Alekszandr Puskin: Anyegin 7.28


Nincsenek megjegyzések: