2017. január 1., vasárnap

Elmúlás

   Szeretsz-e majd akkor is, mikor árnyéka leszek önmagamnak? Fogod-e a kezem akkor is, ha a fájdalom görcsbe rántja ráncos karmaim? Látod-e bennem azt, akit egykor láttál, amikor még könnyű volt engem szeretni? Otthonom lesz-e még a szép szemed, amit akkor úgy szerettem? Változol tenmagad is, változom én is az évek viharában. Nem lehetek már soha az, aki voltam, nem lehetek azonos egy olyan önmagammal, aki csupán egyetlen pillanatban voltam. De akit tebenned megláttam önmagam, hiszem, örökké él. Szeretem magam annak, akivé az álmaidban váltam. Amilyen sohasem voltam, de mindig szerettem volna lenni. Tarts meg úgy, ahogyan megálmodtál, tarts meg jó embernek akkor is, ha az évek közben megesznek. Mert a te szemeidben örökké élek...


Nincsenek megjegyzések: