2016. december 27., kedd

Szeretni bármi áron

   Hogyan szerethetsz úgy, ha feltételeket szabsz, milyen legyek? Hogyan nevezheted szerelemnek azt, amit patikamérlegen kimérsz? Nem önmagadat szereted csupán a saját elvárásaidban? Tán nem is engem látsz, amikor a listádon keresztül rám tekintesz? Egy lovat volt szokás így nézni, nem egy szeretőt. Hogy milyen a foga, hogyan fut, milyen a járása és milyen a természete, engedelmes-e vagy nehezen kezelhető. És ha megfelelt az elvárásaidnak, hazavitted. De nem a szeretődet.
   Én nem tudok neked akadálypályát építeni. Ha szeretlek, akkor azért szeretlek, amilyen vagy. Nem azért szeretlek, mert teljesíted a követelményeimet. Nem tudom, miért szeretlek. Csak beléd szerelmesedek, és mindennek vége. Felgyújtom a világot. Nem érdekel, hogy mit adsz nekem, hogy mennyire engedsz közel magadhoz, mennyire fogadsz a bizalmadba, vagy érdemeimnek megfelelően bánsz velem. Mert szeretlek, és a szívem lángol, és képtelen vagyok mérlegelni és számon tartani, ki mennyit ad. Adni akarok neked, mindent, az életemet, megmutatni neked, hogy a világ egy szépséges hely, akkor is, ha észre sem veszel. Azt akarom, hogy boldog legyél, hogy ne legyenek nehézségeid, hogy a márványszobrok mosolyogjanak, ha rájuk nézel. Azt akarom, hogy a világ egy sokkal szebb hely legyen, hogy jól érezd magad benne - akkor is, ha észre sem veszed, hogy a földön vagyok. Akkor is szeretlek, ha nem érdemled meg, ha rossz vagy, ha bántasz engem, mert nem tehetek róla és ellene, hogy szeretlek. Ez a metamorfózis, ami összetöri a csontjaimat és felemészt, tőlem kívülről jön, nem én akartam, csak úgy megtörténik, átszab, átformál, megöl. Nem akarlak szeretni, de akkor sem tehetek másképp, mert ez erősebb nálam, és elpusztít, bármilyen erős is vagyok. Mert szeretlek a hibáiddal együtt, a rosszaságoddal, mindazzal együtt, amit amúgy nem szeretek egy emberben, de mivel a hatalmadba kerítettél, nem tehetek másképp. Ez a végzet, amikor minden értelem a sötétbe omlik, és az ember tehetetlenül teszi azt, amit az istenek rákényszerítenek.
   És mégsem bánom, hogy a szerelem betege vagyok. Mert amikor rám nézel, életre kelek. Egyetlen pillantásodban benne van az egész világ, amit fel akartam fedezni. Ott az vagyok, aki mindig is lenni akartam, abban az egyetlen pillantásban a démonokba belefagy a gonoszság és felragyog a nap, abban az egyetlen pillanatban minden a helyére kerül. Kapok levegőt és lélekzem, élek. Egyetlen pillanat elég. Abból tudok táplálkozni a hideg föld alatt. Mert ha nem vagy mellettem, halott vagyok. 
   Én nem szabhatom meg, hogy milyen legyél. Nem mérhetem ki neked, hogy mennyi szeretetet érdemelsz meg. Nem vagyok rá képes, mert ha szeretlek, akkor jobban szeretlek mindennél és mindenkinél, fontosabb vagy önmagamnál is. És szeretlek akkor is, amikor kitéped a szívem, a földre dobod és megtaposod. Szeretlek akkor is, amikor kinevetsz, vagy nevetségessé teszel, hazudsz vagy embert ölsz. Nem tehetek róla, nm tehetek ellene. Így működöm...

 

Nincsenek megjegyzések: