2016. december 15., csütörtök

Csillagpor

   Chris Riddell és Neil Gaiman fantasztikus párosa ismét alkotott: ezúttal a Csillagpor című könyv az apropó. Neil Gaiman meseregénye már jónéhány éve olvasható magyarul is: egyik nagy kedvencem volt, imádtam belemerülni a világába, a meseszövésbe, a valószínűtlen, néha már bizarr történetbe, ami annyira élő, annyira plasztikus, hogy akár igazi is lehetne. Persze amint elképzelem, megélem a fejemben, számomra igazi - szóval nem könnyű ez a téma, hogy mi igazi és mi nem... Ezt a regényt illusztrálta Chris Riddell, egészen pontosan a szereplőket rajzolta meg. Mindenki másképp képzeli el egy regény szereplőit, és azt gondolom pont ez a csodálatos az olvasásban: minden ember fejében más jelenik meg, mások a szereplők, sőt, még a történet értelmezése, kibontása és magarázása is teljesen különböző. Mert amikor olvasunk egy történetet, nem csupán a történetet olvassuk el, hanem a történet is elolvas minket: egy darab belőlünk beleköltözik a történetbe, amit mi gondolunk róla, amit mi értünk belőle, amit az olvasó gondol a világról. Talán pontosan ezért ennyire elbűvölőek a réges-régi történetek: abban már nagyon sok ember lelke lakik, rengeteg gondolat, értelmezés és érzelem tapad hozzá. Általában nagyon határozott elképzelésem van a történetek szereplőit illetően - de azért szeretem meglesni, hogy más hogyan képzelte...









 

Nincsenek megjegyzések: