2016. november 2., szerda

Városok, amelyek akár lehetnének is

   Egy regényben, egy filmben fontos a helyszín. Főleg hosszabb, nagyobb lélegzetű művek esetében, ahol a hely nem csak háttér, nem csupán díszlet, hanem szerves része a történetnek. Kislányként elbűvölt Avonlea városa a Prince Edward szigeten, és benne a sosemvolt polgári romantika és idill. A Váratlan utazás című filmsorozat kapcsán teljesen beleszerettem a városba, és az epizódok alatt teljesen megismertem. Tudtam, hogy mi hol van, ki hol lakik, a fontosabb események hol történtek. Aztán felnőttként szembesülni vele, hogy Avonlea olyanformán nem igazán valódi, egészen különleges élmény volt. Egyfelől megkönnyebbülés, hogy nem kellett szembesülnöm vele, hogy a gyermekkor mítosza milyen a jelenben: nem akartam látni a bankautomatákat, muskátlis ládákat és ocsmány reklámokat. Így olyan maradhatott, amilyennek megismertem. Viszont örökké olyan marad. Beleragadt az időbe. 
    Akárcsak Twin Peaks vagy Wayward Pines. A maguk módján szintén idilli városkák, ám ott valahogyan mégsem szeretne élni az ember. Vagy mégis, mert a könyvet olvasva, a filmet nézve szeretek ott lenni. Azt hiszem szeretem a tökéletesen felépített városokat. Akkor is, ha nem is léteznek. Jó oda kiruccani, egy kicsit elidőzni a múltban. És mint egy Möbius-hurokból, nincs kiszállás. 
   Szemben a kitalált helyekkel, ott van Agatha Raisin angliai falucskája, Cottswolds. Amit olvasás közben elképzelhetetlenül idillinek találtam, aztán utánanéztem, hogy mennyire valós ez a hely, és meg kellett állapítanom, hogy a valóságban is gyomorforgatóan imádnivaló. Szóval sosem lehet tudni.
   Aztán találkoztam Scarfolk városával, a horror bizarr városával. Megvallom, elsőre nem voltam biztos benne, hogy tényleg kitalált. Persze annyira bizarr, hogy nem lehet valódi. És mégis, ott van benne az a hajszálnyi valóság, ami sokkal igazibb, mint a mi őrült világunk a legjózanabb pillanataiban. Akár lehetne is. És ez teszi izgalmassá. 
   Az angliai Scarfolk örökre a hetvenes években ragadt, ekkor született meg Richard Littler képzeletében. Ami - számomra - különlegessé teszi, hogy nem egy regény, vagy film, filmsorozat, hanem egy olyan mű, amihez hasonlóval eddig nem találkoztam. Egy dokumentumokból, hírekből, közleményekből felépülő város. Mindabból bontakozik ki a történet, ami a mindennapjainkat jelenti. Plakátok, könyvek, reklámok, tájékoztató prospektusok. Nincs történet, és mégis, a média maga a történet. Mert kibontakozik belőle a történet. Cikkek, könyvajánlók, apró hírekből bontakozik ki a rettenet. Nem is árulok el többet róla, meghagyom a felfedezés élményét nektek! Scarfolk városába a virtuális útlevél itt. Csak néhány kedvcsináló kép a borzongás bizarr kirándulásához:








 

Nincsenek megjegyzések: