2016. november 11., péntek

Sárkányok

Ez a hagyomány annál is érdekesebb, mivel a pilisi tradíció szerint a pilis sárkányok mészkősziklába vájt otthonokban laktak egykor. Ezeket a sziklákat pedig az ősök nagy gyógy levelekből készítették. Mégpedig úgy, hogy azt nyálaikkal ragasztották össze, majd rájuk fújtak és azokból szép fehér sziklák lettek. Milyen különös bizonysága a hagyománynak az, hogy ez a két egymástól oly nagy földrajzi távolságban lévő hely pont a Báthoriak és a velük kapcsolatos sárkány-tradíció kapcsán mutat fel megdöbbentő egyezéseket. A Báthoriak ezen „sárkányos emblémája" ama fölöttébb sokatmondó „koronás kígyóval" igen mély szimbolikával rendelkezik és végtelen formájával magát a szent teret, a szent helyet jelképezi. Ez a kígyó lesz az, ami magát a Pilist is, mint szent helyet védelmezőn körbekeríti. De ne menjünk a dolgok elébe. E könyv erről a „kígyórítusról" külön fejezetben számol be. Azt se felejtsük el, hogy a magyarság teljes mitikus és egzakt történelmében egyaránt nagy fontossággal bíró állatának, a lónak (ami a pilisi hagyományban a fehér kígyó kísérőállata és a sárkánynak „szelíd patása"), a sárkánynak, és a kígyónak a magyar spirituális hagyomány igen összetett együttes szerepet vindikál. Mégpedig nem más helyen, mint a magyar táltos hagyományban. A három állatnak ezt a közös és mélyen szakrális szerepét a magyar táltos kultuszban remekül tudjuk érzékeltetni azon a képen, ahol a sárkány a kígyó testét veszi magára miközben lófejet kap. Itt a kígyótest mozgása a végtelenség nyolcas ábráját ölti magára. Ezáltal a végtelenségnek, mint időtlenségének a földön ciklikus vissza-visszatérő hagyományára utal. Ahol a „fejek egymás felé néznek, de egymást soha sem láthatják", mert tulajdon testük akadályozza meg őket abban.

Gönczi Tamás: Piliscsillag, napcsillag

Nincsenek megjegyzések: