2016. november 16., szerda

Az Erdő fohásza


Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,

Én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyen fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!


Nincsenek megjegyzések: