2016. október 16., vasárnap

Akkor is velem leszel

   A szavak, amiket valaha nekem mondtál, mind bennem élnek valahol. Lehet nem is emlékszem rájuk, de belém költöztek, a vérem felitta őket. Mindet. Amikor észre sem veszem, kiejtem a számon őket, használom anélkül, hogy tudva tudnám, tőled vannak. Néha az arcom tükrözi az arcodat, akkor is, ha nem tudom, hogy a te mosolyod ragyog át rajtam. Mindaz, amit te adtál nekem, az vagyok én, azt tükrözöm vissza a világnak. Akkor is, amikor már nem vagy velem. A kezed melege az én kezem melege, ezt a meleget tudom továbbadni másnak. Mert mindig velem vagy. Akkor is, ha nem tudom. Mert bennem élsz. A melegséged, a szavaid, a pillantásod súlya az én súlyom. 
   Ezért ha meghalok, egy darabot magammal viszek belőled. Mindazt a szeletedet, amivé tettél. Egy kis tüzet belőled, a szavaidat, a gondolataidat. Ezeket soha többé nem adhatom vissza neked...


Nincsenek megjegyzések: