2016. október 17., hétfő

A burkini-balhé

   A Széchenyi fürdőben áll a bál. Ez az egész dolog botrányos, szomorú és mélyen elgondolkodtató. A történet veleje: két nő fürdőzött a Széchenyiben, amikor is a fürdő alkalmazottja távozásra szólította fel őket. Mert zavarják a többi vendéget. Nem, nem randalíroztak, nem szívtak füves cigit és nem molesztáltak kisfiúkat, hanem a ruházatukkal volt baj. Burkiniben voltak. Most mindenki hangos fújtatással próbálja a megritkult levegőt a tüdejébe szívni, mert ez megint az arab-téma, terrorizmus meg iszlám-agresszió. Azért nézzük meg a dolgot egy kicsit alaposabban.
   Igen, vannak terroristák, van terrorizmus, meg vallásháború. De ezt nyilvánvalóan nem MINDEN iszlám vallású ember teszi. Köztük is vannak áldozatok. Szóval nem minden arab vérengző terrorista. Aztán ott vagyunk mi, magyarok. Ebben a konkrét ügyben mi, magyarok. Mert nálunk történt, és azóta nem tudom hova tenni a dolgot. 
   Az indok, ami miatt nemkívánatosnak minősültek az, hogy 'megszegték a házirendet'. Azt persze senki sem tudja, hogy a házirendben hol van előírva, hogy csak tangában vagy fecskében lehet fürdeni. Az úszósapka az igen, az benne van. De a ruha nem. És itt is vagyunk, a ruhánál. A megbomlott európai kultúránál. Mert ez NEM normális gondolkodás. Mármint a fürdőruha-téma. Az, hogy egy személyi igazolvány elkészítéséhez le kell venni a fejkendőt, az még érthető, hiszen az azonosításhoz nem lehet sísapkában meg napszemüvegben sem fotózkodni. EZ benne van a szabályzatban. De a fürdőruha viselet?!?
   Az teljesen normális, erkölcsös, erényes és igazi európai asszonyra valló viselkedés, ha egy szál tangában, mini, falatnyi fürdőruhában pucsít a strandon. Ez a szabad nők joga, Emmeline Pankhurst és a többi feminista mind ezért harcoltak, hogy a modern nő kedvére mutogathassa magát. Nyomatékosan felhívom kedves figyelmeteket, hogy NEM a konzervativizmus nevében mondom ezt. Igen, szabad világban élünk, mindenki azt mutogat magából, amit akar, és teszi mindezt ahol akarja. Oké, legyen így. Az, hogy valakinek ez nem tetszik, a magán ügye. Ez a bámulatos szabad Európa, ezt irigyeljük, ez a kánaán. Akinek nem tetszik, kussol.
   És mégis, vannak, akiknek ez nem tetszik. Mert nem szeretik magukat mutogatni. Nem azért, mert nem olyan testük, mint aki most lépett ki egy női magazinból, hanem egyszerűen azért, mert az ő teste nem köztulajdon, nem hirdetőoszlop, nem köztéri műalkotás. Lehet van egy kis narancsbőre és nem szeretné, ha más is látná, lehet volt öt műtétje és tele van a teste hegekkel, lehet félénk és nem szereti a reá szegeződő tekinteteket, lehet nem gondolja magát egy nehézbombázóként megjeleníteni a strandon, amikor elviszi a csemetéket egy pancsolásra. Ezer oka lehet annak, hogy valaki nem kíván meztelenkedni. Igen, lehet vallási oka is. És ez baj? Nézzünk már egy kicsit higgadt fejjel erre a fantasztikus szabadságra! Amikor a Margit-híd alatt minden nap nők napoznak topless, az teljesen normális. Őket sosem küldik el, sosem büntetik meg. Ez az európai kultúra része. Ezért harcoltak a nagymamáink, hogy ilyen szabad nők lehessünk. Nem azért, hogy tanulhassunk, meg értsék már meg végre, hogy egy nőnek is vannak gondolatai, hanem ezért, hogy olyanok lehessünk mint a férfiak: nyilvánosan berúghatunk, köztereken rókázhatunk, jogunkban áll egy szexuális tárggyá alacsonyítani magunkat. Aztán persze, mi nők, vérig sértődünk, hogy miért gondolnak minket egy darab húsnak, házi cselédnek meg játékszernek. Miért is? Nem azért, mert úgy viselkedünk? Nem, ezt senki sem fogja beismerni. SOHA. Azokat a nőket sosem 'büntetik' meg, akik közönségesen viselkednek, lealacsonyítják a női nemet. Mert az normális. A sok lelkes feminista küzdhetne egy kicsit ezek ellen is.
  Ha netán strandolás közben megégek, és felveszek egy pólót, akkor engem is ki fognak rakni, mert nem megfelelő az öltözékem? Nyilván nem. Mert ez a történet nem erről szól. De amiről szól, az nagyon szomorú. Ennyit a nagy európai empátiáról meg elfogadásról. Ez semmi más, mint a nagy európai képmutatás. És ezt tapasztalom a saját bőrömön is, nap mint nap. Pedig nem vagyok iszlámhívő terrorista-palánta, csak szeretem a hosszú ruhákat. Minden áldott nap megkapom, hogy milyen ódivatú vagyok, mennyire nem nőies, hogy elrejtem az alakom, senki sem vesz észre, biztos szektás vagyok, vallási fanatikus vagyok, otthon rövid pórázon tart a férjem, mittudoménmi. Régebben még próbáltam elmagyarázni, hogy így érzem jól magam: nem kell figyelni a ruhámra, hogy ha leguggolok, mi látszik ki, nem kell azzal foglalkoznom, hogy stírölnek meg moslék módon füttyölnek, hanem élem az életem, teszem a dolgom. Arról nem is beszélve, hogy így jóval harmincon túl már nevetségesnek tartom, hogy egy királylánynak gondoljam magam. Igen, megöregedtem, és örülök neki, hogy nem maradtam olyan kis tyúk, amilyen voltam. És már nem az a fontos, hogy mindenki megnézzen, ha lemegyek a közértbe, mindenkinek megakadjon rajtam a szeme, nem vagyok partihercegnő és nem vagyok a végzet asszonya. Csak egyetlenegy kell, hogy figyeljen rám. De az ő szemének nem állja útját sem a hosszú szoknya, sem burkini, sem semmi. 
   Mit is mondhatnék az egész burkinis történetre? Nagyon sajnálom. Gyűlölöm ezt a képmutató, hazug Európát. Gyűlölöm ezt a kultúrát, ami a görög istenek lábnyomain sarjadt, mert torz, beteg és legfőbb ideje, hogy meggyógyuljon. Mert ha nem lesz képes változni, a csador mindent be fog fedni. Egyébként nem rossz ez a burkini. Azt gondolom, én is hordanám. Nem azért, mert iszlám hívő lennék, hanem azért, mert praktikus, jó viselet. Bár nyilván ezt sem képes befogadni senki.

 

Nincsenek megjegyzések: