2016. szeptember 5., hétfő

Agárdi Anziksz

   Agárd, az örök nyár paradicsoma. Itt nekem sosincs tél, itt vakáció van, lángos, hűs víz és kék ég. Itt a nádasban különleges madarak fészkelnek, cserreg a nádi poszáta és mindig lehet ugrani egy bombát. A postán van Garfield magazin, amit azonnal meg kell vennem, és a lábamat a Horgásztanyán a tóba lóbálva átfutom mi a helyzet a nyakas kandúrral. Közben elrohant harminc év, a postán már nincs Garfield magazin, de a szarvas a régi. Az ezüst szarvas, akire mindig fel kellett másznom, amint megérkeztem. Agárd a szarvassal kezdődik. Természetesen ma is hódolok régi szokásomnak, de a posta már nem a régi. Szép bélyegeket sem árulnak, de sebaj. A tó örök. És az itt fészkelő madarak is. Meg a boldog bárányfelhők a káprázatosan kék égen. Agárd az örök nyár.



Nincsenek megjegyzések: