2016. augusztus 17., szerda

Röfi regénye - Egy vadmalac igaz története

   Ez a könyv szerelem első látásra: megláttam, és tudtam, hogy nekem való. Egy malacka élete, kalandjai - és felnőtté válása. Az egész könyv, úgy, ahogy van, kiváló. Képek az elbűvölő malac-fiúról, majd a felnőtt vadkanról; sok-sok szeretet és vidám mesélés. Bár engem nem kell különösebben győzködni, hogy malaccal élni jó, azért tele van érdekességgel, amit nem árt tudni, ha az ember egy malaccal szándékozik összekötni az életét - pláne egy VADmalaccal. Mert malac és malac nem ugyanaz. Röfi élete egy regény. Amit mi, emberek tanulhatunk az állatokrl, és amit ők tanulnak rólunk. Tanuljuk egymást, figyelünk és alkalmazkodunk. És mi lesz a vége? Természetesen barátság. De ezért meg kell dolgozni. 
 

 

És maga a könyv:

   „Az első évben minden nap órákat töltöttünk együtt. A vaddisznók nagyon intelligens, erősen szociális lények, a malacok képesek akár bele is pusztulni a magányba. Családi közösségekben, kondákban élnek, ahová idegen állatot nem fogadnak be, így elvállaltam Röfinél a nevelőszülői feladatokat. Egy-két apróságot leszámítva nem idomítottam semmire, azt akartam, maradjon meg vadállatnak, amennyire csak fogságban lehetséges -mondja a szerző.
    Ez persze komoly felelősséggel és sok kényelmetlenséggel járt. Ha esett, ha fújt Röfihez menni kellett naponta (ma már enged egy-egy szabadnapot gazdájának, de többet nem). Röfi ekkor már a Miskolci Vadaspark lakója volt, részben az ott élő kecskék miatt: kecsketejjel szinte minden kis emlősállatot fel lehet nevelni.

   „Az eltelt évek alatt rengeteg közös kalandunk volt Röfivel, a hosszú közös séták alatt közelről követhettem az elbűvölő folyamatot, melynek során az apró malacból hatalmas vadkan lett. Közben közelről megismerhettem egy kutya-színvonalú vadállat különleges képességeit, Röfi hattagú koca-háreme révén pedig a kondák bonyolult társas életét. Természetfotósként nem hagyhattam ki e hálás témát: rengeteg fotó, videó készült életükről, és feljegyzéseket is készítettem a történtekről.”

   Ezekből a naplójegyzetekből állt össze a Röfi regénye sok képpel, humorral, szeretettel és némi hasznos tudnivalóval azoknak, akik szeretik az állatokat, vagy legalább igazán kíváncsiak rájuk.

„Elsősorban azért írtam meg Röfi regényét, mert sokszor tapasztaltam, menyire nem ismert, (sőt félreismert) ezt a különleges állatfaj, miközben a televízió jóvoltából kiválóan ismerjük az afrikai nagyvadak életét.”

    Ezt a szándékot jelzi a könyv mottója is: „Az a különösen közeli kapcsolat, mely Röfi és közöttem kialakult, alkalmas volt arra is, hogy eloszlasson egy félreértést. Röfi megbizonyosodhatott róla, hogy nem is olyan veszélyes és rosszindulatú lény az ember, mint amilyennek egy vaddisznó joggal gondolhatja…”

Nincsenek megjegyzések: