2016. augusztus 14., vasárnap

Egy nap a piacon

   A piac a világ közepe, az Élet legfőbb színtere. Mi lehet boldogabb látvány a szépen sorakozó kukoricáknál? A rendezett körték, mosolygós almák, hamvas barackok a világbékét hordozzák. Az Élet nagykövetei, a béke és elégedettség megteremtői. Mindig megnyugtat a szépen kirakott finomságok gazdagsága. És a barátságosan izzadó szalonnatáblák: a boldog malac ajándéka nekünk, embereknek. Egy falat mennyország. A kolbászok fegyelmezett párhuzama, ahogyan a szálak fegyelmezetten egymás mellé simulnak, majd a vége, mint egy huncut malacfatok, bekunkorodik. Ott van a világ rendben, ahol a hurkák egymás mellé simulnak.
   A lángos fokhagymás illata tölti meg a levegőt, és jóllakott medvék őrzik pocakjukban a házi mézet. Diók, mogyorók és mandulák csábítanak édes nassolásra, macskák és galambok versenyeznek a lehullott falatokért. Persze nem EU-komform, hogy állatok vannak a piacon, sőt, a galambok etetését táblák egész hadserege tiltja, de az élet élni akar, a galambok pedig enni. Meg a macskák, és a kóbor kutyák. Meg mindenki.
   Néhány örök darab a reggeli fröccsét szopogatja, másnapos, mint minden nap, amióta az eszemet tudom. De mint tudjuk, az alkohol konzervál, és e milyen igaz. Nélkülük nem lenne z igazi a piac. Olyanok, mint a megszokott kellékek. Nem öregszenek, nem változnak. A maguk elégedetlenségében állandóak. És a csinos pultoslányok. Akik valaha tényleg csinosak voltak, de az évek nem múltak el nyomtalanul: a régi fényért könyörögnek feltupírozott hajukkal és neonrózsaszínre festett szájukkal. A műkörmök, amik a nem-dolgozás jólétét hivatottak hirdetni: most az édes anyaföld porát nyelik. Egy sosemvolt fiatalság imája, egy elképzelt világ megálmodói.
   És a hentesek. Az öreg hentes bácsi, aki zsenge háziasszony-koromban megtanított sütni. A resztelt májat tőle tanultam. És azóta is úgy készítem. Meg a csirkepörit. Néhány kitömött malacka fokozza a hangulatot: egy kis tanyasi íz a város szívében. Egy csepp falu, legalább egy szőr-malac, aki némi fantáziával akár életre is kelthető. Bármikor el tudom képzelni, hogy nem egy rakás poros halott-állat-bundája, hanem egy vidám röfi, aki túrja a földet és vidáman röfög. Sokan szoktak ezekkel a malac-pótlékokkal szelfizni is. Szóval más is el tudja képzelni, milyen volt felejthetetlen malacsága...  
 Ott van a gazdagság, ott van az elégedettség. Egy kis vidék a város forgatagában. Egy kis kikapcsolódás az értelmetlen dolgokból. Mindig meghatódom, ha piacolok.

Nincsenek megjegyzések: