2016. június 23., csütörtök

Világot látunk!

   Végre itt a nyár, szabadság, kalandok! Igaz, hogy még az aszfalt is folyik a melegben, de kit érdekel, ha forr az ember (és a macska) vére, kalandokra éhesen kel fel minden nap! Lehet vágni a centit a nyári szabadságig, számolni a napokat, tervezgetni, vásárolni. Hol vannak már a boldog békeidők, amikor a nyári szünet közel három hónap volt és azon kellett aggódni, hogy ne unatkozzon az ember... A két hét már luxus, néha könyörögni kell érte, de sebaj, többet is tettünk már meg a szabadságért. Kalandra fel, vessük bele magunkat az élvezetekbe!


   Első napra mindenképp lazítást és semmittevést javasolok: csak nézzük a plafont, nézzük a köldökünket, és élvezzük, hogy nem kell sietni sehova, nem kell kiöltözni, egyáltalán semmit sem kell csinálni. Csak lélegezni. Az is elég. A hőmérő már úgyis felrobbant. Kell egy kis töltődés...


   Aztán jöhet a Nagy Utazás. Csak be kell csomagolni. Persze a legfontosabb dolgok úgyis mindig otthon maradnak, ezért kár is különösebben viaskodni az útipakkkal: ami kell, az nem lesz velünk. Ami meg nem kell, az úgyis jön. Az élet buddhista fintora. Szóval ne vigyél semmit, mert minek. Utazzunk diogenészesen. 


   Aztán jön az utazás módjának menedzselése. Logisztika. Hogyan jussunk el a világ másik végébe. Persze amíg nem voltunk a utazási irodában, nem is tudtuk, hogy az a hely létezik, de amióta megtudtuk, hogy a földgömbön helyet kapott, se éjjelünk, se nappalunk mindaddig, míg saját szemünkkel nem láthatjuk az ígéret földjét. Szélesedik a látókörünk és világpolgárok leszünk; nem holmi vaskalapos-nacionacicák. Ja, és nem utolsó szempontként töménytelen kémiai alkohol-kombinációval edzhetjük májunkat, fokozva az alkohol toleranciát. Idegenek közt tolakodhatunk, hogy eljussunk az ígéret földjére, ahol a fű is zöldebb, és a kerítés is kolbászból van. Mert mindenhol jobb, mint otthon.


   Ha már nyaralás, akár megengedhetünk magunknak egy jó kis repülést is. Én persze végigrókázom, de ez egy csacska kis mellékszála az élményeknek. Amúgy a légikisasszonyok meg szoktak szánni a kálváriám miatt (nyilván élethűen adom elő a haláltusát) és ezer kis ajándékkal kedveskednek. Már nem is kell szuvenírshoppolni.


  Bárhova is vet a sors, egyet nem szabad kihagyni: a szelfit. No és annak poszt-tolását. Mert mit ér a kaland, ha mások nem rágják a kefét irigységükben?!? ÉN itt, ÉN ott, ÉN mindenhol. ÉNÉNÉNÉN... na jó, meg egy kis bigben, meg holivúd, de ne azt nézd, hanem ENGEM.






    Stoppolhatunk is ám, de ez csak az igazán bátraknak javaslom, sosem tudhatod, ki akar veled épp cicázni...


    Higgadtabb vérmérsékletűek kölcsön autóval is feltérképezhetik az idegen terepet. Persze ehhez is szükségeltetik némi vagányság, de nem erről szól a nyaralás?!?


   Természetesen nem mindenki azonos vehemenciával veti bele magát a társas közlekedésbe: a dél-európaiak legendásan heves vérmérsékletűek, és nem fogják vissza magukat az utak hálózatában sem. Mennek, mint a veszett macskák. Persze meg a cirkusz, de nem ezért mentünk oda, hogy pezsdüljön a vérünk?!?


   Mi legyen az úticél? Forgassuk meg a glóbuszt, és bökjünk rá, bárhova! Mindegy mit választunk, hiszen a világ érdekes hely, a kalandok, élmények úgy lesnek ránk minden sarokból, mint a vadászó macska. Óvatosan és észrevétlenül csapnak le ránk. Lényeg, hogy hagyjuk magunkat és merjük élvezni az életet! Vessen bárhova is a sors, fogadjuk nyitottan!














   Mehetsz akár barátokkal is. Egészen izgalmas dolog titkos világokat felfedezni társaságban. Rácsodálkozni az újdonságokra, kipróbálni új ízeket, benézni sötét sarkokba. Persze a nyaralásra ne vigyük magunkkal Nieztschét, mert ő minden kis sötét saroktól fél, hogy visszanéz. Igaza is van, de ne most. Most nyaralunk!


  Az új élményeket fogadjuk nyitott szívvel, nagy illetlenség más konyhájára fintorogni! Akkor sem, ha a tányér elmászik, ha az ebéd visszaharap, vagy lángra lobban a szánk. Az igazi kalandor tűr. Tűr és tapasztal.
 

   Élményekkel és kincsekkel megrakottan térjünk haza, hozzunk sok szuvenírt, amit aztán lelkesen törölgethetünk életünk hátralevő részében. Mert amúgy semmi értelmük, de olyan kedves emlékek... és mi kell a hétköznapok elviseléséhez, ha nem sok szép emlék? Messze van ám még a következő évi szabadság, és csakis azok kapnak két hetet, akik EGÉSZ évben jók voltak!


   Bónusz tipp igazán vagányoknak: ha a bolygónk kicsinek bizonyul a kaland kereséséhez, csapj fel időutazónak! No, ez a végtelen lehetőségek tárháza. Halkan mondom, mielőtt megesz az irígység, hogy én idén a Szovjetúnióba megyek. Útikönyvem már az éjjeliszekrényen, bukszában az örök valuta: a régi magyar korona meg néhány egyforintos. Kicsit hezitáltam, hogy Csehszlovákiába menjek-e...

 

Nincsenek megjegyzések: