2016. június 11., szombat

Könyvjelzők 1.

   Nagyon szeretem a könyvjelzőket, azt is mondhatnám, gyűjtöm őket. Persze igazán nem gyűjtöm őket, mert amikor bevágom a könyvet a táskámba, a könyvjelző is záros határidőm belül csúf cafattá aljasul. Inkább nem választok szépet és különlegeset, azokat használom, akik csak úgy, spontán módon hozzám csapódtak. Akik önszántukból vállalják a velem való élet nehézségeit, akik látják könyvjelző-létük csúfos végét. Persze idővel azért megragasztom őket, és soha, de soha nem dobom ki, mert mégiscsak velem volt azokon a boldog utakon, de azért látom, tudom, nem könnyű velem. Ilyen pazar darabokat sosem vennék, ám mindig vágyakozom rájuk. Hogy majd egyszer, majd vigyázok rá. Persze a jobbik felem tudja, hogy ez sosem fog bekövetkezni.



















 

Nincsenek megjegyzések: