2016. június 28., kedd

A fekete macskák

   Amióta az emlékezetemet tudom, rajongtam a fekete macskákért. Már abban a korban is, amikor még nem tapadnak hozzá semmiféle társítások, semmi kulturális kapcsolat. Csak egyszerűen szépnek, csodálatosnak, elegánsnak és különlegesnek találtam a fekete bundát. Aztán jött Sir Tóbiás, életem első macskája - természetesen fekete. Kicsit nehéz természetű volt, de ki az, akinek nincsenek nehézségei... Így aztán közelebbről is megtapasztalhattam a fekete-macskaságot. De milyen is egy fekete macska? Miben más, mint egy nem fekete? Nem tudom. A válasz minden bizonnyal a valóság mélyebb rétegeiben rejtőzik. Szép szemükben ott a válasz mindenre. Az őrületet a valóságtól csak egy vékony bajusz választja el. A fekete macskák a lét és nem-lét uralkodói. Olyan természetesen közlekednek a valóság függönyén keresztül-kasul, mintha csak egy szúnyogháló lenne a konyhaajtón. Szemük sarkában fordul meg a világ, egy lusta ásítással ezer démont küldenek vissza a másvilágba. Ezer titkot rejtenek, mint maga az univerzum, miközben olyan macskásan csacskák, mintha a dolgok olyan egyszerűek, olyan játékosak lennének... Azt hiszem a fekete macskák igazi mágusok.













Nincsenek megjegyzések: