2016. április 5., kedd

Mikor vagyok ébren?

"Mivel bizonyíthatnád, hogy most alszunk-e, és minden gondolatunk álom, vagy ébren vagyunk, és valóban beszélgetünk egymással?"

Platón: Theaitétosz




  Ez egy veszélyes gondolat. Mikor vagyok ébren, és mikor álmodom? Az-e a valóság, amit én annak vélek, vagy a valóság az álomvilág, és az álmaim az igazi ébrenlét? Elsőre hülyeségnek tűnik. Aztán jobban belegondolok, és már évek óta foglalkoztat a kérdés. Honnan tudhatom, hogy mi az álom? És mi a valóság? Amit elképzelek, megtörtént? Valóság-e az, ami a fejemben már megtörtént? Valóság-e az, ami még nem történt meg, de meg fog történni? Az álom is egy ilyen világ: néha összefüggéstelennek, véletlenszerűnek tűnnek a dolgok, aztán egy távolságból visszatekintve a dolgok értelmet és tartalmat nyernek. Csak kell hozzá az a távolság, melyről rátekintve kirajzolódik a mintázat...
   Ezek a gondolatok megbetegítik az elmét. Mérgeznek. Olyanok, mint a gyógyszer. Egy csipetnyi megfűszerezi az életet, mélységet ad neki, de nagyobb mennyiségben megmérgezi az elmét. Vannak ilyenek, akik mint a morfinisták szívják magukba az ilyen gondolatokat. Aztán betegek lesznek. Mert nem lehet csak úgy belepillantani a mélységbe. Az a bizonyos sötét, mély kút visszanéz rád. Persze ezt csak akkor érti meg az ember, akkor hiszi el, amikor már megtörtént. Ezek pedig nem azok a dolgok, amiket vissza lehet fordítani, amiket meg nem történtté lehet tenni. Bár azt hiszem semmit sem lehet utólagosan kitörölni.
   Különös dolog az álom. Rég óta foglalkoztat a kérdés, keresem a miértekre a választ. Rengeteg 'tudományos' könyvet elolvastam az álomról, hogy honnan jön, hogy miért van, ezoterikus és pszichológiai megközelítéseket az álmok értelméről, a szimbolikájáról, az értelméről. Azt hiszem az álom nem valami mechanikus dolog, hogy ha éhes vagy, egy sült csirkével álmodsz. Biztosan létezik ilyen rétege is, mint amikor az ember a környezet zajait, hangjait beleszövi az álmába, de nem gondolom, hogy ez a teljes mélysége. Az is érdekes kérdés, hogy ki álmodja az álmot. Én 'találom ki', belőlem jön, belőlem fakad, vagy másvalaki álmodik engem? Vagy álmot is szövi valaki, talán egy isten, talán valaki vagy valami, akit el sem tudunk képzelni? A pszichomókusok szerint az álmok belőlünk jönnek. Persze szerintük mindennek a középpontja az ember maga, így szerintük az álom forrása sem lehet más, csakis az egyén önmaga. De mi van, ha nem az egyén a forrás, ha valahonnan máshonnan származik? Vagy másvalakiből? Az álomnak, az álmoknak különleges kultúrája, hagyományai vannak. Ezekben érdemes elmerülni, azt gondolom több igazság van bennük, mint a köldöknézegető lélekkurkászok egoista agyszüleményeiben.
   Visszatérve Platón kérdésére: nem tudnék rá válaszolni. Soha nem is tudtam, de mardos a kérdés. Egyáltalán fontos-e, hogy mikor vagyunk ébren? Hiszen úgyis be vagyunk zárva egy üveggömbbe, az elménkbe, akár ébren, akár álomban. Persze van, akik szerint a halál maga az ébredés. Mások szerint az örök álom. Az ébredés az álomba maga a valóság? Nem tudom. De szeretek rajta töprengeni.

 

Nincsenek megjegyzések: