2016. január 26., kedd

Orosz modern festészet

   A Szovjetunió ma már csak történelem, meg csippantjuk a retrót, mindenki ismeri Misa macit és a kolhozt (harminc fölött; alatta meg mindegy is; ezek a dolgok értelmetlenek), és mégis. A szocreál bennünk él, a kommunizmus szelleme áthatott minket, a sok továris hazavonatozott, de lélekben itt maradtak velünk. Most egy nagy generációs szakadék tátong azok között, akik még ebbe nőttek bele, és azok között, akiket megcsapott a Nyugat szele. Más világ, más nézetek, és mindkét oldalról nehéz az embernek megérteni magát. Mert a korosabbak benne rekedtek a Szovjetunió sosemvolt diszkrét bájába. Egy letűnt világban barangolunk, és akaratlanul/öntudatlanul is ugyanazokat a díszleteket építjük magunk köré, ugyanazokat a szerepeket játsszuk el. Hogy miért? Nem tudom. De ahogy elnézem, az oroszok sem bújtak ki a sztálini eszme árnyékából. A fiatalok sem. Talán: sohamár.






3 megjegyzés:

Kavics írta...

"Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót, amilyet sihedernyi koromban"... :-)

Lili Palatinus írta...

Sajnos ez nekem kimaradt... de a férjem elénekelte.:)

Kavics írta...

:-)))))