2016. január 29., péntek

Bátorság-vakmerőség?

   Bátorság és vakmerőség. Azt hiszem én sosem találtam el a két véglet között az arany közepet, de ez lényegtelen. A fiatalság jellemzője a vitalitás, a bátorság és a vakmerőség. Azt hiszem ez viszi előre a világot. Amikor nem félsz, amikor van lendület. Talán ilyenkor az ember nem is képes belátni, végiggondolni a következményeket és a tettei súlyát, de így van ez jól, mert belevág az ismeretlenbe. Amikor már óvatosabb az ember, kevésbé lendületes és tudatlan, az új dolgok felfedezése is lelassul, leáll. 
   Kell mérlegelni, kell tervezni? Mindig azt halljuk fiatalként, hogy igen, legyél óvatos, és mindig igyekszünk a fiatalabbakat a józan ész medrébe terelni. Pedig gyakran a vakmerőség és a józan ész hiánya hozza a legjobb dolgokat. De ezeknek a jó dolgoknak gyakran nagy ára van. Néha túl nagy. És néha a vakmerő tettek hozzák a legrosszabb döntéseket, amelyeket az ember legszívesebben eltörölne. Hol van hát a helyes út? Létezik-e helyes út? Van-e egyáltalán döntésünk, vagy csak azt hisszük, hogy mi döntünk, miközben a Végzet Hajóján magatehetetlenül sodródunk? Tehetünk-e bármit is az ellen, aminek meg kell történnie? Nem tudom.

Nincsenek megjegyzések: