2016. január 23., szombat

Az álláskeresés diszkrét bája

   Magyarországon nem könnyű munkát találni, mert nagy ám itt a sógor-komaság. Magyarországon könnyű munkát találni, mert a munkaképes korosztály nagy része már kivándorolt, sok az üres hely. No, az igazság azt gondolom, szokás szerint valahol félúton.
   Imádok állásajánlatokat böngészni. Egyfajta korképtanulmányi passzió. Először is, a munkakörök megnevezései. A manager/menedzser; bár azt hiszem angolosan mégiscsak trendibb; ma már mindent menedzselni kell. Legyen az vécésnéni vagy ruházati eladó vagy takarító, menedzserré avanzsálódott. Attól, hogy valaminek adunk egy hangzatos nevet, attól az már nem az, ami?! Vagy ciki azt mondani, amit csinálok?! Na ja, az ember néha tényleg szeretné magát lehúzni a vécén, amikor rákérdeznek...
   A másik kedvenc szófordulatom a kreatív, ötletes és proaktív munkatárs. Elég kevés hely van a világon, ahol tényleg kíváncsiak rád, hogy mit gondolsz. Persze minden munkahely bőszen veri a mellét, hogy mennyire fontos számára a dolgozók véleménye és táplálkoznak az ötleteikből - azért ennek megvalósulásával még nem sikerült találkoznom. Nyilván táplálkoznak az ötletekből: amikor a szétkokszolt agyú marketing már befullad, 'névtelen ötletládákkal' próbálják az emberi szövetek rejtett zsigereiből kicsikarni az ötletmorzsákat. Hogy aztán a sajátjukként meglobogtathassák. Sebaj. Amúgy meg a legtöbb helyre csak egy biorobot kell, aki megcsinálja azt, amit az okosok (akik általában köszönőviszonyban sincsenek a problémával) kitalálnak, a j munkaerő nem kérdez, nem gondolkodik, nincs véleménye, kussol és evez, mint egy jó rabszolga. Szóval a kreativitás egy vicces dolog.
   Aztán, hogy a kreatív munkatárs számára legyen valami vonzó - no nem az európai színvonalú fizetés - megcsillogtatják, hogy 'fiatalos, lendületes' csapat várja a naiv növényt, aki kétségbeesésében már bárhova elmenne. Na ja, még egy állásajánlattal sem találkoztam, ahol azt írták volna, hogy gonosz vén pókok közé fogsz kerülni, akik majd kifúrnak, és azért keresünk embert, mert az elődödet már kiutálták. Hát nem?!? Pedig sokszor ez a helyzet. Ha nem is öregek (ez nem függ össze), de mondjuk összeférhetetlenek. Vagy szarkavarók. Vagy hisztisek. 
    'Bővítjük a munkaerőállományt' - ez is tetszik, mert akkor szokott bekövetkezni, amikor a meglévő biorobot készlet már tényleg nem bír többet. Amikor már gáz van, és a pénzesbuksza kénytelen belátni, hogy fogcsikorgatva, de kénytelen egy újabb garast gurítani egy rabszolgának. Persze aztán ezt a kegyet százszorosan visszakéri.
   'Európai színvonalú munkahely' - ezt is imádom. Nem dolgoztam még Európában kis hazámon kívül máshol, csak azokkal találkoztam, akik az Álmok Édeni Európájából szakadtak hozzánk (nem tudok ellenállni, mindig ki kell faggatnom, hogy mely tornádó sodorta ide hozzánk) és az ő reakcióikból arra kell gondolnom, hogy nem épp európai színvonalú munkahelyre sodorta őket a végzet.
   És ne feledkezzünk el a 'kiemelkedő bérezés/juttatások' című részről sem. Amikor a minimálbér+2000 forintra felháborodva közlik, hogy az aztán kiemelkedő, tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Azt hiszem sírok. De akkor nem leszek elég fiatalos és lendületes, szóval érdemesebb nevetni. A sok nevetéstől és kötelező orgiasztikus jókedvtől pedig egy morbid, torz vigyor dermed a fejemre, de sebaj, mert degeszre keresem magam. Azt hiszem néhány év múlva nyugdíjazom magam és veszek egy kis szigetet, ahol a külföldre menekült magyar orvosaink súlyos ojrókért letörlik rólam a rámdermedt boldog vigyort. És végre lehetek szomorú.
   Persze valahol meg kell dolgozni, meg valamit kell csinálni, hogy vehessek bérletet, hogy be tudjak járni dolgozni, és vehessek normális ruhákat, amiben el lehet menni dolgozni, és vehessek gyorskaját, mert ha nincs idő főzni, az instant élvezet marad. Hülyeség? Az.

 

2 megjegyzés:

Kavics írta...

Nagyon jól megvilágítottad ismét a valóságmagot. Az a szomorú, hogy ez már európai szinten is hasonlatos... Az álarcok világa, ahol a háttérből a pénz támogatja ezt a maszkot. Az arcokat már-már nagyítóval is alig találni.

Lili Palatinus írta...

Hagyd meg nekünk a Nyugat illúzióját! :) Csak ki kéne mennünk, hogy minden szép legyen és jó! Persze nem fogunk, mert hiányozna a kutyakakik kerülgetése.