2015. december 17., csütörtök

Karácsonyra készülődve

   A karácsonynak az év legboldogabb, legnyugodtabb és mégis várakozásokkal teli időszakának kellene lennie. Amikor az ember azt latolgatja, hogy kit mivel lep meg, mi fog kerülni az ünnepi asztalra, kikkel szeretne találkozni és hogyan díszítse fel a lakást, öltöztesse ünneplőbe környezetét. Ezek szép dolgok, amitől kisimul az ember lelke. Szeretném is így megélni a karácsonyt.
   Gyűlölöm az ünnepeket, különösen a karácsonyt. Az év legfélelmetesebb időszaka. Tele frusztráltsággal és bánttal, így mindig alig várom, hogy véget érjen. Az egész év. És néha már azt várom ilyenkor, hogy minden érjen véget. 
   A kereskedelemben másról sem szól ez a csodálatos év végi ünnep, mint arról, hogy az ember nyakig ül a bűzhödt mocsárban, és igyekszik nem belefulladni. Végtelen munkanapok, számlálhatalan túlórák. Persze Orbanisztán drákói törvényei a dolgozókat védik (ki merte ezt a hülyeséget a szájára venni), de valahogy az én életemben még nem valósultak meg. Kifizetetlen túlórák, folyamatos elégedetlenség, piszkálás és gonosz energialöketek az óvatlanoknak, akik nem tanulták meg behúzni a fejüket.
   Ez egy része, hiszen nyilván mindenki, aki egy csepp hatalomhoz jut, azt gondolja magáról, hogy állatidomár és rajta kívül mindenki csak biorobot. Ez még okés, ez van. De amikor minden egyes nap a sírásig borzolják az ember idegeit, és aztán menjél ki dolgozni és mosolyogjál, mert ha nem, azt a fizetésed bánja, az már perverz.
   És a "kint" egy rakás vérszomjas zombit jelent, akik izzadt mancsukban egy halom kupont szorongatnak, és semmire sem vágynak jobban, csak hogy végre valami történjen az életükben. Igen, egy csomó debil azért jár boltba, hogy ott baszogathasson valakit, vagy csak úgy társasági életet szeretne élni, és ezért letámad egy eladót, aki nem teheti meg, hogy elküldi a picsába, ahogyan megérdemelné, hanem kénytelen jó pofát vágni mindehhez. 
   Akik elmesélik, hogy mit láttak délelőtt a tévében, vagy mit hozott aznap a postás, vagy mi van az aranyerével, annak mind a száján át húznám ki a beleit. Hogy nem 'bírom' a kereskedelmet? Lehet. Az év többi napján általában egy leszarom tablettával ki lehet bírni. De ilyenkor... komolyan, ezek az élőhalott shopaholic nyomorékok még a föld alól is előbújnak és ellepik az üzleteket.
   Az elégtétel, az egész cirkusz üdítő fináléja, amikor lemegy a rács. Ilyenkor persze tigrisbukfenncel még egy-két harcizombi megpróbál bejutni, de ilyenkor legálisan seggbe rúghatom. És öröm nézni a csalódott fejüket, hogy két és fél napig nem lesz kinek szívni a vérét. Ez számomra a karácsony fénypontja. Ahogyan az összeizzadt kis kuponjaikat markolászva kaparják a rácsot. Mint egy csapat hajótörött. Ahogyan visítanak, hogy neki csak ez/az/amaz kell... csak egy pillanatra engedjem be... csak kérdezni akar valamit... A kétségbeesés kézzel tapintható hullámai. Hogy mi lesz vele... 
   Ekkor elégedetten hazavonulok, büszkén, hogy ezt az elb..tt évet is túléltem, és eszem a mirelit virslit meg a vifon levest (valami kínai szupertemrék, 20 évig őrzi meg a szavatosságát - minden bizonnyal csupa természetes alapanyagból), mert bevásárolni persze nincs lehetőségem.
 

1 megjegyzés:

Kavics írta...

Már a farkas is... :-(