2015. december 14., hétfő

Ide mindig visszatérek



Lassan egy év telt el az utolsó bejegyzésem óta. Az nagyon sok idő. Kimondva is, megélni is. Olyan volt, mint amikor az ember képtelen felébredni egy rémálomból. Nos, röviden csak annyit, hogy még most sem ébredtem fel, csak megtanultam elviselni. Az is valami.
   Rég nem írtam ide, csak üres futamokat, amiket aztán sosem tettem fel. Értelmetlen sorok, panaszok, sirámok. Azt meg minek, mindenkinek ül egy gorilla a vállán, kinek kisebb, kinek nagyobb. Néha ez a gorilla agyonnyom, de azért többnyire nem engedjük. Legalábbis próbálkozunk...
   Azért ide mindig visszatérek. A virtuális játszóterem. Az elszórt kavicsok, amiket magam mögött hagyok az utam során, talán azért, hogy visszataláljak, talán azért, hogy erre biztosan ne menjek többé. Nem tudom. Ezeket a dolgokat csakis az Idő tudhatja... A Világ mostanság egy őrültek háza, de gondolom ezt mindenki így érzi a maga korában, szóval ezzel sem mondok sok újat. Talán néhány gondolat mégis megfogalmazódott bennem, amit idővel meg tudok osztani, talán érdekes lesz. 
   Meglátjuk. Kalandra fel!

2 megjegyzés:

Kavics írta...

Sajnos a videó innen nem nézhető, de nagyon örülök, hogy újra itt vagy! :-)
A gondolataidat érdeklődve várom!

Ja, gorillák mindenütt vannak. :-( Azért csak kalandra fel!

Lili Palatinus írta...

Meglátjuk, mi lesz belőle ;-)