2015. február 5., csütörtök

Zsóti, a hentes

   Ez egy mérsékelten állatbarát cikk. De ha egyszer ragadozónak születtünk...
   Nem bírom a zöldségeket. Úgy általában, undorodom mindtől. Nyersen ízetlenek, unalmasak, főve puhák, mint egy másnapos osztriga, sülve pedig olyan metamorfózison mennek keresztül, amiről jobb nem is beszélni... Nálam az élelem a húsnál kezdődik. Ha nem kapom meg a napi hús-adagomat, úgy érzem, semmit sem ettem. Nem, nem husikák, felvágottak, meg illuzionista virslikről beszélek, hanem az igazi, színhúsról.
   Ebből kifolyólag nagy barátja vagyok a henteseknek. Szeretem az igaz retrós hentesüzleteket, ahol lehet helyben is fogyasztani. Kedvenc gasztronómiai kalandozásaim közé tartozik az ilyen helyek felkutatása, tesztelése. Sajnos, nem vagyok egy gurman, nem tudok finnyogni meg kritizálni, csak jól belapátolni mindent. Szerencsére a magyar konyha kedvez a húsimádóknak, nem bohóckodunk mindenféle ostoba növénnyel. 
   Szóval, tesztelek, tesztelek, eszek, eszek. Sikerült néhány zseniális helyet találnom a Városban. A legjobb természetesen elérhető közelségben van, egy laza sétával megközelíthető. És tudják, mi kell a magyar bendőnek: reggel kilenckor már ropogós kolbászok és fűszeres szült szalonnák csábítják nassolásra a betérőket. Nos, nagyon nem kell betérni a csábításhoz: az utca megtelik az illatokkal, egyszerűen nem lehet ellenállni. 
   Itt dolgozik Zsóti, a hentes. Amikor ide került, még ágról szakadt és félénk volt, de néhány hónap alatt megjött az önbizalma és a dereka. Ja, és ő süti a legjobb kolbászt a városban. És ezt tudja is, és jól is áll neki. Bár Zsóti még harminc éven és száz kilón innen, de szerintem nyárra ez is meglesz :-)
   És azért a töpörtyűről is ejtenék néhány szót. Imádom. Mostanság édesség helyett nassolom. Egészen rákaptam, sőt, a tökéletes hatás kedvéért bundás kenyérrel fogyasztjuk. Erre már a hentesek is elismerően csettintettek. Nem szarral gurigázunk - mondták, és visszamerült szép szemük világa a tippmix szelvénybe. 
   Ha reggel nagyon korán érkezem, a fél- és egész malacok egy ruhafogason vonulnak épp be az üzletbe, és álmos férfiak szedik szét összetartozó tagjaikat. Néhány erőszakosabb taszajtás, és a malaccsorda kecses manökenként megremeg. Azt hiszem szeretek itt lenni, itt enni!
imádatom tárgya
 

2 megjegyzés:

Kavics írta...

:-D hát csoda e, hogy vérnyulad van? :-D

Baribori írta...

Vérnyulat azért nem hússal etettük ;-)