2015. február 9., hétfő

Az idei tél meglepetései

   Reggelente gyakran sétálunk a Margitszigeten. Csend van és hideg és hó és....élet! Először a mókusoktól hemzsegő fákra csodálkoztunk rá. Méghogy téli álmot alszanak! Megbarátkoztunk velük, néhányan a tenyerünkből falatoztak. Hogy mit? Erről szól az "Egy különleges mókus" című bejegyzés.
   A tegnap reggeli fagy megint kint talált minket a szigeten. Vittünk magunkkal egy kis madáreleséget is. Gondoltuk, szétszórjuk, és gyönyörködünk a tollas jószágok zsibongásában. Nem messze Ybl Miklós szobrától egy madarakkal teli bokor előtt megálltunk. Az apró cinkék egyből felfigyeltek ránk. Kíváncsian repdestek körülöttünk. Gondoltunk egy merészet. A madáreleséggel teli tenyerünket kinyújtottuk magunk elé. És megtörtént a csoda. A kis jószágok ránk szálltak, és kezünkből csipegették ki a magvakat. Egymást lökdösték ugyan, de a tenyerünk épségére vigyáztak. Csak nagyon óvatosan szemezgettek. Biztos nem először csinálták már. Vérprofik voltak. Mi kevésbé. Tán a meghatottságtól vagy a fagytól lehetett, de meg-megremegett a kezünk. Kosztos kis jószágaink nagyvonalúan eltekintettek apró kis hibánktól.
- Nem baj, ifjú jövevények, kicsit még gyakoroljatok, és lassan majd megtanuljátok, hogyan is kell minket etetni!
- Igazatok van, kis cinkék! Gyakorolnunk kell, ezért holnap is felkeresünk benneteket.  
   Bizony nem kell sok pénz, hosszú utazás, hogy az ember egy örök élménnyel gazdagodjon. Elég csupán egy marék madáreleség.

2 megjegyzés:

Kavics írta...

De jó, de jó!!!! Halakat már etettem kézből a tengerben, de madarakat még sosem. Micsoda klassz érzés lehet az is. :-) Esetleg vinnétek legközelebb gépet, hogy mi is gyönyörködhessünk bennük? :-)

Baribori írta...

Hát, a gépet elvihetem, de ha ő nem hajlandó működni...