2015. január 23., péntek

Így múlik el a világ dicsősége

   Buda, Frankel Leó utca. Gyógyvizek törnek fel, csobog az élet. Az utcában hajdanán sorakozták a jobbnál jobb szállodák, éttermek és fürdők. A Margit körúttól kezdve az ember úgy érezhette magát, mint a legelegánsabb fürdővárosban. Mert az is volt. A sarkon, ahonnan pompás rálátás nyílt a Margit parkra és a Dunára, ott ebédelt Móricz is Csibével. 
   Ma már a régi étterem helyén egy közért van. A szállók sorra zártak be, az éttermek megszűntek. Néhány talponálló maradt, meg kínai csibefaló, de az már nem az a Csibe. A házak foszladoznak, mint egy sérült bőr, hámlik le róluk az idő. Én azért még szeretek itt bóklászni, keresni ezeket a letűnt emlékeket. Régi képeket beazonosítani, megnézni, mi változott. Ilyen volt a néhai Esplanade is. Itt van néhány kép arról, hogy milyen is volt (a mai Lukács fürdővel szemben - ma már lakóházat építettek a helyére):




    Ide ruccantam ki, megnézni, mi maradt. A ház ronda, le sem fényképeztem. A "kert" az eredeti maradt, azt kerestem. A régi hangulatos ösvények, lámpák azért megmaradtak. Meg néhány selyemfenyő, persze teljesen elvadult környezetben. Ez nem is kert, ez egy susnyás. Így néz ki mostanság:








 

2 megjegyzés:

Kavics írta...

Ó, milyen szép lehetne!!! De kár érte!

Baribori írta...

Sajnálom én is, szép épület volt :-(