2015. január 13., kedd

Egy különleges mókus

   Az idei tél a mókusok megfigyelésével telik. Ez nem volt tudatos, valahogy így alakult, hogy lessük a mókusokat - akik meg is mutatják magukat. A Margitsziget hemzseg a mókusoktól. Eddig biztos nem a megfelelő időpontban kerestük fel, eddig észre sem vettem, hogy mennyien vannak. Mostanság egészen korán megyünk ki, amikor még alszik a város. De nem a mókusok!
   A fák hangosak a madárcsiviteléstől és a rágcsálástól. Ha rááll az ember füle,  hamar észre lehet venni a jellegzetes mókusrágcsálás- hangot. Reszel. Egy rövid séta alkalmával néha akár húsz kifejlett példányt is láthatunk. 
   Egy ideje már amúgy sem indulok el sehova üres zsebbel. Mindig van nálam néhány falat, egy kis kenyércsücsök, mogyoró, csoki, akármi. Útközben össze szoktam futni néhány kedves ismerőssel, aki természetesen a zsebeimre kíváncsi. Minden sarkon van valaki, aki mellett nem mehetek el üres kézzel...
   Most már a margitszigeti populáció is felismer a zsebeimről. A hollók szétcsapott szárnyakkal ordibálnak, hogy mit hoztam, a varjak két lépéssel a házam mögött követnek. No igen, az apró falatokon vett népszerűség... 
   Néhány napja már a mókusokkal is próbálunk barátkozni. Azóta a zsebbe került a mogyoró is. Mert a mókus a mesékben mindig mogyorót eszik. Nem ment a dolog. Pontosabban sikerült kézhez csalogatni, de nem kérte. Próbálkoztunk különféle magvakkal, de valahogy nem jött be a dolog, vagy mást várt. Aztán egy véletlen folytán fény derült a kis dög kényes ízlésére: a csokoládét szereti. Azt viszont határozottan. Testméretéhez képest horribilis mennyiséget képes magába tömni. 
   Azóta a szokott időben megyünk, a szokott útvonalon. Mókus úr pedig vár. De csak csokit kér. A mogyoró mehet a nyulaknak...

ő itt nem a szóban forgó mókus, de a toposz kedvért választottam a képet: mókus, mogyoróval...
 

2 megjegyzés:

Kavics írta...

Nahát, a kis válogatós... :-D
Egyszer Salzburgan a kleßheimi kastélyban láttam ilyen kezes mókusokat, egy idős néni etette őket, kézből. Egyre többen lettek és tüneményesek voltak, ahogy elvették a finomságokat.
http://bessyke.blogspot.de/2012/11/salzburgi-mokusok.html

Baribori írta...

Hű, milyen fekete! Az itteni mókusok (mármint a margitszigetiek) egészen mesemókusok, vörösek vagy vörösesszürkék... nagyon jó, hogy le tudtad fotózni!