2014. december 3., szerda

Virginia Woolf és a majma

    Egy kevésbé ismert munkája Elizabeth Barrett Browning híres spánileljének képzeletbeli életrajza. Férjével, Leonarddal volt egy Mitz nevű nőstény selyemmajmuk, amelyről Leonard írt ’Egész úton hazafelé’ (Downhill All The Way, 1967) című önéletrajzában. Mitz, amelyet Victor Rotschildtól kaptak ajándékbe Rotschild Cambridge-i tartózkodása során, nagyon szerette a mézet, de majdnem mindent megevett a lisztbogártól és a gyümölcstől kezdve a gyíkig és a verébig; különösen rajongott a makaróniért és a tápiókapudingért, amit két kezébe fogott és a szájába tömködött, így annyira tele lett, hogy hatalmas tápiókacseppek folytak végig mindkét pofáján. Mitz mindenhova elkísérte Leonardot: vagy úgy, hogy bebújt a mellényébe, vagy pedig fölkapaszkodott a vállára. Esténként abban a pillanatban, hogy besötétedett, Mitz otthagyta Leonardot, és összegömbölyödött a szobájában lévő madárkalitkában, amelyet selyemdarabkákkal bélelt ki. Amikor aztán a nap fölkelt, elhagyta a kalitkáját és visszatért Leonard mellé.
   Ha nyitott tetejű autójukkal utaztak, Mitz mindig Leonard vállán foglalt helyet. Amikor az 1930-as években Németországon átautóztak, gyakran fogadta becsípett katonák és egyenruhás tisztviselők náci köszöntését. Woolfék öt évig tartották maguknál Mitzet, amíg végül egyik télen halálra fagyott rodmelli otthonukban, Monk’s House-ban.
   Volt egy Sally nevű kutyájuk is, egy Pinka névre hallgató kis, szőke nőstény spániel – amelyet Virginia jó barátnőjétől, Vita Sackville West-től kapott ajándékba – valamint egy Potto nevű macskájuk.


2 megjegyzés:

Kavics írta...

Szegény majmocska :-(

Baribori írta...

Hmm...egy majommal élni is érdekes lehetett...