2014. december 1., hétfő

Hemingway és a macskák

   Kell-e bemutatni Hemingwayt? Ugye nem. No de a jószágait! Finca Vigia nevű birtokán Hozzávetőlegesen tíz kutyát tartott, beleértve sprigner spánieljeit, a hím Fekete Kutyát (Black Dog) és a nőstény Negritát. Emellett harminc macskája is volt, köztük Princesa (Hercegnő), Thrusty (Nyomuló), Bigotes (Bigott), Alley Cat (Sikátorcica), Crazy Christian (Őrült Krisztián), Dillinger (Naplopó), Fur House (szőrmebolt), Fatso (Dagi), Friendless (Barátságtalan), Uncle Wolfie (Wolfie bácsi), Barbershop (Borbély), más néven Shopsky, meg Ecstasy (Eksztázis), Spendthrift vagy Spendy (nevét Stephen Spenderről kapta), F.Puss (Cica F.) és Kolumbusz Kristóf (egy nőstény). Hemingwaynek annyi macskája volt, hogy külön épületet, „Macskaházat” épített számukra.
   1953-ban volt egy Willie nevű, szürke – fekete csíkos macskája, amely olyan súlyosan megsebesült egy balesetben, hogy Hemingway lelőtte. Willie, Hemingway fiainak, Patricknak és Gregorynak a kedvenc macskája megszállottan vadászott madarakra. Idegenekkel szemben nagyon visszafogottan viselkedett; erről Hemingway felesége azt mondta, hogy a cica ilyenko „konzervatív bankár – képet öltött, tartózkodó lett és hivatalos”. Barátoknak viszont azt is megengedte, hogy fölvegyék és megsimogassák a hasát.
   Hemingway azt mondta, hogy „teljes érzelmi őszinteségükért” szereti a macskákat, és egyszer egy kártyából vett hasonlattal megjegyezte, hogy „a kutyák az adu, ám a macskák a hívott szín, melyet megtartunk”. Fekete Kutya volt az író kedvence, amely tizenkét évig élt a Hemingway – családdal. Eredetileg úgy szerezték, hogy Idahóban, Ketchumban követte hazafelé Hemingwayt hazafelé egy kocsmából, amelyet az író gyakran látogatott. A kutya Hemingway ágya alatt aludt; amikor pedig az eredeti gazdája utáni kutatás nem vezetett eredményre, Hemingway – ék magukkal vitték Kubába, ám ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a házon kívül tartózkodhat, hogy a többi állatnak ne lehessen ellenvetése. Fekete Kutya 1956-ban vesztette életét.
   Kedvenc macskájukat Boise – nak hívták. Boise nem „pusztán húsevő” volt, hanem a táplálkozás szempontjából igen kifinomult ízléssel rendelkezett, amire Mary Welsh Hemingway felesége úgy emlékezett, hogy a cica friss mangót, kantalup – dinnyét, sárgadinnyét, chop suey-t, „égetően csípős szósszal” leöntött mexikói tacót, krumplisalátát, nyers hagymát, nyers zellert, póréhagymát, káposztasalátát, savanyú káposztát, szotyolát, mindenféle pitét és süteményt, chili con carnét, friss almát („bár pitében jobban szereti”) és uborkát (nyersen, salátaöntettel) fogyasztott. E bizarr koszt ellenére a cica mégis oly könnyedén ugrált, mint tollpihe a szellőben.


2 megjegyzés:

Kavics írta...

Nahát, miket tudtam meg ismét! :-D
De a legjobban a kártyás hasonlata tetszik!
„a kutyák az adu, ám a macskák a hívott szín, melyet megtartunk” Ez megjegyzem. :-) Köszi Baribori!

Baribori írta...

Azért szerintem a kutyákat is nagyon szerette... bár ezek a macskás portrék nagyon imádnivalóak :-)