2014. november 27., csütörtök

Pilisszentlélek, pálos kolostor romjai

   A pálos rendi kolostor a XIII. században épült. Nem messze tőle a falu alatt a szentléleki patak völgyében a kolostor halastavának maradványai rejtőznek.
   Egyetlen magyar alapítású szerzetesrendünk történetének jelentős fejezeti a Pilis hegységben íródtak. A rendalapító Özséb esztergomi kanonokot gyakran felkeresték a pilisi erdőkben élő remeték. Özséb 1246-ban javadalmáról lemondva, Báncsa István esztergomi érsek engedelmével a Pilisbe vonult kedvelt remetéi társaságát keresve. Pilisszentlélek déli határában a Csévi szirtek alatt található „hármas barlan”-nál telepedett meg, majd 1250 táján ettől a helytől nem messze alapította meg az első templomot és kolostort a Szent Kereszt tiszteletére. Az újabb történetírás ezt az őskolostort a jelenlegi Klastrompuszta romjaival azonosította. IV. Béla királynak a Dömöshöz közel eső „Benedek- völgye” nevű helyen palatiuma állott, amit 1263-ban a pálosoknak adott. 1287-ben IV. László király a Pilis tisztásán lévő „Benedekvölgye” nevű helyet épülettel együtt ismét pálosoknak – név szerint Hévízi Péternek és társainak – adományozta, hogy ott kápolnát és kolostort építsenek. Egyúttal meghagyta a közeli Szent Kereszt kolostor perjelének, Benedeknek, hogy azt saját kolostorából népesítse be. 1323-ban Károly Róbert is járt a kolostor falai közt, akivel Miklós és Prichold szerzetes aláíratta a kolostor alapításáról szól oklevelet. 1378 nagyhetét Nagy Lajos király a kolostorban töltötte, ekkor megerősítette az elődei által tett adományokat a kolostornak, s újabb birtokokkal ajándékozta meg őket.
   1409-ben Csupor Pál – György fia – a Boldogságos Szűz tiszteletére oltárt állított a templomban, s ennek fenntartására birtokot adományozott a kolostornak.
   1512-ből Lőrinc perjel neve az utolsó említés a szentléleki kolostorral kapcsolatban. A kolostor az előkerült éremleletek tanúsága szerint már 1526 után elpusztult, a XVIII-XIX. században azonban még jelentős rommaradványai voltak láthatók. A romterületen már folyt feltárás Erdőssy Ferenc pilisszentléleki plébános és Reviczky Elemér esztergomi főszolgabíró vezetésével 1928-1933 között, melynek során az épületek elhelyezkedése nagy vonalakban tisztázódott. 1985-1992 között került sor a templom, a kolostor, a kerítőfal keleti része és a déli melléképület föltárására, melyet állagmegóvás, falazás és részleges visszaállítás követett. A külön északi épület, illetve a kerítőfal nyugati szakasza a kaputoronnyal még feltáratlan.

Pilisszentlélek község története


   Pilisszentlélek az ország egyik legkisebb lélekszámú községe. A Pilis és a Visegrádi- hegység között, a Szentléleki völgymedencében fekvő település a Pilisi Tájvédelmi Körzet, illetve a Duna- Ipoly Nemzeti Park része.
   A község már az őskorban is lakott hely volt, az Árpád- korban pedig királyi vadászterület. A tatárjárás ezt a környéket sem kímélte. 1236-ban IV. Béla a szentkereszti pálosoknak adományozza a területet, ahol IV. (Kun) László 1287-ben pálos kolostort alapít. A török időkben a kolostor és a közelében épített falu elpusztul. 1541-ben Buda, majd 1543-ban Esztergom elfoglalása után végleg elnéptelenedik a vidék. 1703-ban a pálosok üveges mestert telepítenek ide. András mester a szentléleki völgy első lakója a középkor után, akit mestersége révén Hutás Andrásnak neveztek. Műhelyéről, melyben palackot és zöld színű üveget gyártottak, kezdik Hutának nevezni ezt a helyet.
A pálosok Felsőelefántból (Nyitra megye) 1740 körül, majd az 1830-as évek végén Gömör vármegyéből telepítenek ide tótokat. A község lélekszáma 200-500 fő között mozgott. Az itt élők foglalkozása a mészégetés volt, de sokan foglalkoztak fakitermeléssel, szőlőtermesztéssel is.













3 megjegyzés:

Kavics írta...

Szép hely, nekem való, itt sem jártam még.

Baribori írta...

Ha majd egyszer jöttök, ezt is felfűzzük :-D

Kavics írta...

Jól hangzik :-D