2014. augusztus 19., kedd

Buliba hívtak!

   Nem vagyok egy nagy bulizós, amolyan "parti-arc", hogy egy divatos kifejezéssel éljek. Egy jó beszélgetés sosincs ellenemre, de a zajt és a bűzt már nem szeretem. Szóval ezért izgalmas ez a mostani helyzet, hogy buliba megyek. De nem ám akármilyenbe, hanem egy cicapartira vagyok hivatalos! Mielőtt bárkinek sötét, rosszindulatú gondolatai támadnának a cicaparti hallatán, el kell mondanom, ez a cicaparti a szó legszorosabb értelmében cica- parti, ahol cicák vesznek részt- és néhány kétlábú, aki imádhatja őket. Nem is tudom, mit illik vinni egy ilyen buliba... 
   Az utcánkban lakik egy igazi macskanő, akinek tizenkét pompás macsekja van. Nagyon szépen tartja őket, mindegyik felér egy kisebb borjúval. Szóval szépek, egészségesek és végtelenül önteltek- de mint tudjuk, a macskák a világ urai (kivéve azokon a pontokon, ahol a nyulak). A macskanő- illetve a macskák- különlegessége, hogy a ház ablakaiban szeretnek sziesztázni, így a hatalmas ablaktáblák szinte mindig tele vannak macskákkal, bármikor is jársz arra. Az erre járók szeretik megnézni ezeket a pompás dögöket, és ha valamelyik isteni lény egy leereszkedő szemvillanással nyugtázza alattvalóit, elragadott sikolyok töltik be az utcát. Természetesen én is mindig úgy kanyarodok, hogy útba ejtsem őket. 
   Megismerkedtem magával a macskanővel is. Azon felül, hogy mindketten imádjuk a macsekokat (úgy általában és konkrétan) több közös témánk is akadt. Például a helytörténet. Nagyon szeretem ezt a témát (és nem csak a saját lakóhelyem vonatkozásában, hiszen az elmúlt tíz év alatt tíz helyen laktunk- még vidéken is-, hanem az élő történelem, a "hétköznapi" emberek élete érdekel) és szeretek a könyvtárban ilyen témákat bogarászni. Nagy kedvencem Verrasztó Gábor, aki mint egy kisegér, minden zugot ismer, otthonosan mozog az eltűnt város romjai között, és személyes ismerőse a századfordulós íróknak (is). A helyi magazinban is rendszeresen jelennek meg írásai, és az érdekes mondanivalón felül még remek mesélő is, szóval érdemes és érdekes olvasni. 
   A macskanő- noha első pillantásra egy szerethető, csacska macska- nagyjából ilyen mélységben ismeri a környéket. Olyan dolgokat el tudott mondani, amiket hiába kerestem, nem találtam róla semmi anyagot. Ő pedig nevetve elmesélte, mintha a világ legtermészetesebb dolgai lennének. Annyira belemelegedtünk a macskák és a város imádatába, hogy meghívott bulizni. Mondanom sem kell, elakadt a lélegzetem, hiszen még sosem voltam ilyen jellegű partin. Macskasimi és városi mesék. Süteményt mindenképp viszek. Azt hiszem már csak egy csipke kesztyű és egy napernyő hiányzik...

4 megjegyzés:

Kavics írta...

:-D hát ez nagyon édes. Mármint a bejegyzés és a valós dolog a macsek-partiról!
Izgatottan várom a részletes beszámolót! Remélem viszel kamerát és a macskanő megengedi, hogy fotózzad a büszkeségeit. Nagyon szeretném őket látni.
Én is elmennék egy ilyen partira, még nem volt benne részem.

Baribori írta...

Mindenképp viszek fényképezőt, nagyon kíváncsi vagyok, mi sül ki az egészből, de azt hiszem, ahol sok macska van, ott nagy baj nem lehet... Tényleg, mit illik vinni egy ilyen buliba?

Kavics írta...

Hát, ez jó kérdés... én sem tudom, mert még sosem hallottam ilyenről.
Én megkérdezném a macskanőt, épp azért, mert Te is most mész először.
De izgatott vagyok, hogy milyen lesz! :-)

Baribori írta...

Természetesen hozok képeket! És részletesen beszámolok mindenről...