2014. augusztus 13., szerda

Az isteni mangalica

   A mangalica minden bizonnyal Isten egyik kedvenc jószága. Nemcsak az ellenállhatatlanul megnyerő külseje miatt, hanem profán módon, magáért a testéért. hajdanán az olimposzi istenek kénytelenek voltak holmi ambrósziával elcsapni az éhüket, de csakis azért, mert akkoriban még nem grasszáltak jóllakott mangalica hordák az Olümposz tövében. Pedig ha tudták volna! A mi korunkban viszont megadatott az isteni állat, a kulunáris élveztek netovábbja, minden élőlény legnemesebbje, minden húsok legfenségesebbje.
    Hogy elfogult lennék ezzel a kis malaccal? Hogy azt mondod, olyan mint a többi röfi- na jó, esetles egy kicsit talán tényleg finomabb a húsa? Nem kedves Olvasó, a mangalica egészen más. Az istenek malaca, a mennyek eledele. Ma már, elszakadva mindennemű szakralitástól, hajlamosak vagyunk a húst csupán izomrostoknak, szövetnek tekinteni. Pedig ha engeded, hogy az érzések, az élmények átjárják egész lényedet, egészen különleges élményben lehet részed. 
  Az étel is ilyen, mert az étel nem puszta táplálék, az étel az élet. Aki ezt megtagadja magától, az univerzum egy szeletét utasítja el magától. A létezés egy fontos lépcsőfokát. Egyél, hogy legyél! Ez nem csupán a megfelelő ásványi anyagok és tápértékek szervezetbe való juttatását jelenti, hanem annál jóval többet. A mangalica maga az univerzum kulcsa. Képes az ízlelőbimbókon keresztül felnyitni a létezés egy másik dimenzióját. A mangalica maga a Nagy Varázsló. Főzz össze néhány kocka szalonnát bármilyen zöldséggel, és lám, nem lesz többé fű-íze, hanem valami egészen különlegessé lényegül át. Adj hozzá jellegtelen rizst vagy tésztát, a mangalica titkos boszorkánykonyhájában minden étel új értelmezést nyer. Nincsenek kitaposott utak, megszokott ízek, hanem egy világ sejlik fel. Mindez egy malac miatt. Nem is olyan hétköznapi jószág...

Nincsenek megjegyzések: