2014. június 19., csütörtök

Nehéz nyelv a magyar

  

   Nehéz nyelv a magyar, ezt mindig is tudtam. De ennyire? Néhány napja magyar népdalokat vadászok a youtube-on. Szoktam ott is hallgatni zenét, de eddig még sosem vetemedtem arra, hogy a kommenteket is elolvassam. Néha- néha belepillantottam ugyan, de megállapítottam, hogy nem ritkán retardált trollok töltik ott az életüket, szóval kár vele foglalkozni. 
   Nyilván sok külföldi, aki beleszerelmesedik ebbe a kis különös országba, eszméletlenül kíváncsi lesz, hogy mi a fene ez a népzene. Aki az utamba kerül, annak elénekelek bármit. A többieknek be kell érniük Sebestyén Mártával és a Ghymessel. Volt szerencsém egy Ghymes koncerten egy csapat spanyol fiatallal tombolni, akik ugyan ismerték az együttes zenei világát, ám halvány elképzelésük sem volt róla, hogy miről van szó. Megkérdeztem, hogy melyik a kedvenc daluk (in inglis): hát a basszarossza! Hümm. Felvilágosítottam őket, hogy ilyeneket ne üvöltözzenek az utcán...
    Szóval néhány külföldi ismerősöm azért szokott kérdezgetni ilyesmikről. Általában elviszem őket néptáncolni, hogy érezze, hogy értse. Persze ez ma már nem ugyanaz, mint tíz éve, mint régebben. Ma már valami teljesen mást jelent. Azért kedvcsinálónak nem rossz...
   Szóval nekiláttam, hogy a nagy magyar lélek rejtelmeit hogyan lehetne megértetni valakivel, akinek ugyan elképzelése nincs a "keleti blokkról". Kerestem magyar versfordításokat, magyar dalszövegek fordításait. Hát, volt néhány, amire tényleg csak azt lehet mondani, hogy "artificial turner". Az egyik kedves dalom szó szerinti fordítása következik, amit jelzem, nem én követtem el, sőt, mindegy is, hogy ki volt, de az biztos, hogy a lelkét valahol elhagyta két gyorséttermi zabálás között...

Kimegyek az útra, lenézek az útra
Látom édesemet, ő is lát engemet

I go out on the road, I look down along the road
I see my sweetheart, and he also sees me.

Akarom szólítni, szánom búsítani
úgyis megszólítom egy szóval kettővel

I want to hug him, to call him
I'm going to hug him anyway with one word or two

Ne menj el édesem, ne hagyj el engemet
sír a szívem érted, maj' meghalok érted

Don't go my sweetheart, don't leave me
My heart is crying for you I almost die for you

Vékony a pókháló, az is megtart engem
csak egy hajszálon is hozzád ránthatsz engem

The spidernet is thin, it can hold me
You can pull me towards you even with a single hair

Te túl rózsám, te túl a világ erdején
De én jóval innen, bánatnak mezején

You are overthere, my rose, You are over the forests of the world
But I'm here, on the field of sorrow.

Indulj el egy úton, én is egy másikon
Ho legymást találjuk, egymásnak se szóljunk

Start out on one road, I'll take the other one.
Where we find each other, we won't say a word to each other.

Aki minket meglát, mit fog az mondani,
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.

Those who see uswhat is he/she going to say?
He/she is going to think that we are strangers.

Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk,
Ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk.

We are strangers, we keep love
Where we gather together we make love.

Na erre mondom, hogy senkinek nem fog megjönni a kedve, hogy kicsit is foglalkozzon a magyar nyelvvel. Ez a jútyubin volt ez a csoda, de számtalan hasonló gyöngyszemet találtam, ami miatt bocs, én szégyellem magam. Mert oké, szar a rendszer, szar a gazdaság, egy korrupt kis pattanás vagyunk Európa seggén, nem érdekel, mit gondolnak rólunk, de legalább a nyelvünket nem kéne hagyni, hogy megalázzák, nem kéne hagyni, hogy megalázzuk. Nem sok dologgal büszkélkedhetünk (a romkocsmáinkon kívül), de ez pont az a dolog, ami az értékünk. A történelmünk, a nyelvünk, a szellemünk. Ha valakinek ez nem megy, az sem baj, csak ne ossza az észt a külföldieknek, mert többet árt ezzel, mint használ. 
   Bocsánat a hazafias színezetű kirohanásért, de szájhabzást kapok az ilyen nyelvgyalázó veszélyes vadállatoktól...

UI: Dancing deer in a mistyc fog?!? És nem is beszélve a Wunderhirsch- ről...

Nincsenek megjegyzések: