2014. június 2., hétfő

A Lajos-forrás túristaháza

   Egy régi, letűnt világban még divatja volt a túristaházaknak. Nemrég néztem meg újra (és újra és újra) a Másfél millió lépés Magyarországon című filmsorozatot. Gyerekkén a nagy terveim között szerepelt, hogy egyszer én is végigjárom ezeket az utakat, akár az Országos Kék túrát is, több részletben. Nem tagadom, jó néhány év eltelt, mire a tervből megvalósítás lett. A filmen szereplő világ azóta eltűnt. Nincsenek meg azok az öregek, akik a világ ezer titkát ismerték, nincsenek meg a kis falusi tanítók, akik a szabad idejükben helytörténeti gyűjteményeket szerveznek, és egyáltalán semmi sem maradt abból a világból, amibe elhatároztam, hogy én is bejárom, felfedezem. Most már gyakran szeméthegyeken kell átkelni, a védett területek is nem ritkán be vannak építve, rengeteg a pusztulás. És ez nem "természetes" elhasználódás, hanem szándékos rombolás eredménye. 
   Ez a helyzet egy csomó túristaházzal is. A film idejében még használták őket, tényleg egy remek kis kirándulóhely volt, ahol meg lehetett pihenni, beszélgetni, enni egy jót. Ezek nagy része ma már az enyészeté. Pedig biztos lehetne vele valamit kezdeni ahelyett, hogy hagyják, hogy egy rakás szemétté váljon. Aztán meg építenek szuper, dizájnos, használhatatlan épületeket. 
   A Lajos- forrásnál lévő (Pilis) túristaház története pedig igen kalandos. Báró Podmaniczky Lajosról – akinek kedvelt helye volt – kapta a nevét. A monda szerint Nagy Lajos királyunk vadászatai alkalmával szintén szívesen tanyázott e helyen, a kitűnő, bővizű forrás miatt, amit a Magyar Tudományos Egyetem pénteki asztaltársasága 1908-ban Gabrinyi Samu tervei szerint díszes foglalatba foglalt. Az ismert sörös família (Dreher) valamikor a harmincas években vadászkastélyt építtetett a pilisi Bölcső-hegy oldalában 587 méter magasan fakadó, Dobra voda (jó víz) néven is ismert forrás mellé. A világháború aztán elsodorta a Drehereket, gyárukat államosították, címerük helyére Kőbányai Világos-logó került. Pilisi kastélyukat pedig a nép vette birtokba: 1953-ban a nagypolitikában épp bukott Rákosi, amikor megnyílt a nyolcvanöt férőhelyes Ságvári Endre menedékház.
ilyen volt a szóban forgó túristaház

Forrás: a Magyar Természetbarát Szövetség archívuma
    Aztán hirtelen életveszélyesnek nyilvánították, és bezárták. Nyilván ezek a bezárások csak annyit jelentenek, hogy azok előtt marad zárva, akik használni szeretnék, a kétes alakok számára pedig kész paradicsommá avanzsálódik. Találtam néhány képet a mostani állapotokról itt. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz lehet, így elmentünk felkeresni a hét végén, hogy mi a helyzet. Hát, mit ne mondjak, tényleg ilyen. Sétálsz az erdőben, és gyakorlatilag egy bűntanyába botlasz. Íme a saját képeim:



















4 megjegyzés:

Kavics írta...

Először igen felcsillant a szemem, amikor olvastam a Másfél millió lépés Magyarországon című filmsorozatról, mert gyerekként én is követtem a sorozatot és sokat tanultam belőle.
A képeket látva igen elszomorodtam, de nagy kár ez BariBori... :-( Senki sem törődik a régi értékekkel? Pedig milyen szép kis lak lenne/lehetne ma is, történelemmel a falai között..

Baribori írta...

Azt hiszem itt a nagy modernizálás szellemében elveszett valami- ami fontos volt... Nagyon sajnálom ezeket a helyeket. Néhány éve elkezdtük végigjárni a Másfél millió lépés helyszíneit, mert mindketten nagyon szerettük, de már annyi minden elveszett. Gondoltam már rá, hogy kéne forgatni róla egy új filmet, mi lett a helyszínekből. Nagyon szomorú lenne :-(

Kavics írta...

BariBori, ez egy roppant jó ötlet!!! Első sorban figyelemfelhívásra, hátha elindulna valami! A szomorú kezdet vehetne egy örömtelibb véget.

Baribori írta...

Barátkozom a kamerával... :-)