2014. június 10., kedd

A kedvenc Szatírom :-)


   A német nyelv bár nem tartozik a kedvenceim közé, azért van, aki szépen műveli. Persze idővel rájöttem, hogy ez hülyeség, hogy maga a nyelv nem tetszik, mert csupa olyannal akadtam össze, aki nem mutatta meg, hogy mi a szép benne. És tessék, itt van egy dal, ami igazán szép (szerintem) és rendelkezik azzal a nyelvi szépséggel, ami miatt képes vagyok elővenni egy német nyelvkönyvet is...

7 megjegyzés:

Kavics írta...

Köszönöm, hogy megmutattad nekem ezt a zenét, nem ismertem őket.
Szépen és érthetően énekel a srác, nekem a zene az ami inkább szép.
Ezen így még nem gondolkoztam, hogy melyik nyelv szép. Gondolom mindenkinek a saját anyanyelve a legszebb. Nekem legalább is. Aztán vannak nyelvek, amelyek szép dallamosan csengenek, azért tetszenek (olasz, spanyol, francia) A német nyelvben azt szeretem, hogy lágyabb, hangokat nyel el, a sokszínűséget egy-egy kifejezésre. Bár utóbbira a magyar szerintem dobogós!

Baribori írta...

Ó, nekem erről hatalmas ideológiáim vannak, hogy mitől szép egy nyelv (persze egy rakás marhaság) :-) Pont a némettel nagyon szerencsétlenül jártam, csupa olyan élmény ért, ami miatt nagyon megutáltam. Aztán felnőtt fejjel kezdtem megismerni, hogy azért vannak szép oldalai is. Borzalmas tanáraim voltak. Nem értettem semmit, és amolyan igazi nácis módszerrel akartak "tanítani". A végén már sírva esküdöztem, hogy nem fogok kiejteni soha többé egyetlen szót se németül, csak hagyjon békén :-) Aztán a Faun megszerette magát...

Kavics írta...

Ez a részletesebb ideológiád érdekelne, szívesen töprengenék Veled róla... egy bejegyzést mindenképpen megérne! :-)

Anno, odahaza 4 (féle) tanárom volt a német nyelvhez. 1 (!!!) érte el, hogy szeretettel forduljak e nyelv felé, bár soha nem volt ellenszenves. Én úgy általában szívesen tanulok nyelveket. A kötelező időben az orosszal is jól boldogultam, a szorgalom motivált. Mára a szláv eredetű nyelvek egyáltalán nem tetszenek.
Amikor itt egy nyelviskolába beültem a németet "rendesen" megtanulni, akkor varázsolódtam el és értettem meg mennyi hatás/erő van/lehet egy nyelvtanárban. Nekem azóta is ő a nyelvtanár etalon és csak hálával gondolok rá!
Szomorú, hogy peches vagy a német tanulással kapcsolatban, sajnos nem egyedi az eseted. :-(
DE, látod történt valami, ami változtatott a rossz élényeiden, és ez a lényeg. :-)

Baribori írta...

Na majd összeszedem a nyelvi ideológiáimat (de tényleg baromságok) :-) A némettanárom olyan cuki volt, hogy amikor rosszul állt az ember szénája, akkor énekelni kellett. Nyilván az ember (pláne, ha kislány), a bukás küszöbén finoman szólva kétségbeesett. Így bőgve daloltam a "vidám" német gyerekdalokat... Ez az élmény erősen meghatározó volt. Azért remélem én is találkozok egyszer egy olyan nyelvtanárral, aki Téged is elbűvölt ;-) Én pont a rendszerváltás évében voltam elsős (általános), az akkori nyelvoktatás hát... nem állt a helyzet magaslatán. Inkább magán úton ment a dolog... De azt hiszem ez is egy bőséges téma, amit ki lehet elemezni...

Kavics írta...

BariBori, szedd össze, kíváncsian várom. Ne mond, hogy baromság, befolyásolsz.. :-D
Az az énekeltetős tanár... hát, csóválom a fejem és kérdezem magamban halkan ember az ilyen tanár..? Pedagógus semmi esetre sem. :-(
A rendszerváltás idején volt még egy évem hátra az emeltszintű orosztagozatos gimnázium utolsó évéből... senki nem merte kimondani, hogy amit évekig tanultunk az most innentől fogva egy kalap sz... sem ér. (bocs!)
Bár a sablonos, bemagolós orosznak így se, úgy se volt nagy jövője. ( A hattyú halála c. darabot ugyan kívülről fújtuk oroszul, meg hogy mi van a Vörös-téren, de egy pohár vizet nem tudtunk volna kérni, ha ödacsöppentünk volna az országba) Katasztrófa, ez nem nyelvtanulás.

Várom e témában a bejegyzéseidet. :-)

Baribori írta...

Az iskolás orosz tanulást pont megúsztam, de az orosztanárból átváltoztatott angoltanárokat már megkaptam :-) Ott tényleg rengeteg félresiklott életpályával találkozhattam, no de tényleg lesz ebből egy jó kis bejegyzés!

Kavics írta...

Érdeklődve várom!