2014. május 29., csütörtök

Néhány gondolat a könyvtárról

   Mindig is volt könyvtári tagságom. Inkább több könyvtárba, de egybe mindig. Idén már nincs. Azt hiszem ez egy szomorú dolog. Nem az árával van bajom, szerintem még teljesen kifizethető, hogy egy könyv áráért egy egész évig olvashatsz, hanem az egész szellemiséggel. Persze ez a nézet már mindent megfertőzött, igazából a "régi" szemlélet a furcsa manapság...
   Hogy miről is van szó? Régen azért jártam könyvtárba, mert ott MINDENT megtaláltam. Nem volt olyan régi könyv, amit ne tudtam volna fellelni. Ha "csak" kézikönyvtárban is, de ott volt. A legtöbb téma is ilyen volt, hogy ha bárminek utána akartam nézni, a könyvtár volt az első, a legnyilvánvalóbb hely, ahol információt kerestem. Persze, ma már van internet. Tök jó dolog, én is szeretem és használom is. De. Tele van hülyeséggel is. Néha nehéz kiszűrni a baromságokat, pláne, ha egy olyan témában keresel, amiben nem vagy túl járatos. A forrásokat nehéz ellenőrizni. És mit ne mondjak, itt is a hiteles forrás általában egy könyv. Amire lehet hivatkozni, amit fel lehet lapozni, ami mindenkinek ugyanazt az információt fogja szolgáltatni. (Információk alatt nem a vvgizi életrajzi adatainak hitelességét értem.) Ahhoz, hogy egy forrást ellenőrizz, mehetsz a könyvtárba. És ez jól is lenne így, hiszen gyorsan megtalálom, amit keresek, utána céltudatosan felütöm a könyvet és haladok a dolgaimmal. Itt jön a sirámom.
   A könyvtárak valami új hullám divatján belül népszerűségre törekednek. Hogy minél több ember forduljon meg náluk. Minél több darabot kölcsönözzenek ki. És ahogyan ez lenni szokott, a minél több darab esetében a MIT már nem számít, csak a MENNYIT. Attól lesz jó egy könyvtár, ha sok könyvet kölcsönöznek ki. Ez a számszerű termelés nyilván magával hozza azt a démoni romlást, ami a könyvtárak sajátja az utóbbi időkben. Hogy tele van szeméttel. Igen kérem, szeméttel, mert az ezerötszázadik nyálas szutyokra ne mondja senki, hogy értéket képvisel. Oké, legyen az is, mert az is része annak a valaminek, amit kultúrának csúfolunk, de itt csúnyán megfordultak az arányok. Szakkönyvek, tudományos könyvek elvétve, magukat szégyellve lapulnak gyakran a raktárakban. Ám a népszerű, gyorsan fogyasztható, felejthető művek hegyekben állnak. Mert erre van igény. 
   Ezért idén már nem iratkoztam be egyetlen könyvtárba sem. Ennek csúcsaként, az egész kultúra szégyeneként, a könyvtárak rendszeresen készletfrissítést tartanak. És itt kerülnek ki a néhai kincsek, itt folynak ki a régi értékek, mert ezekkel általában csak az a baj, hogy nem népszerűek... Kell a hely, a sok divatos könyvnek. A nem divatos darabok meg vesszenek. Pedig némelyik ma már pótolhatatlan kincs. 


2 megjegyzés:

Kavics írta...

Köszönet a menedzsmentnek, hajrá quantité, le veled qualité... :-(

Szomorú és felháborító is egyben. Nehezen viselem, ha "előírják" mit olvassak. Szerencsére itt nem véltem fel ilyet.

Baribori írta...

Itt is csak fél- egy éve vettem észre, de már többektől hallom, hogy "milyen jó", hogy az új könyvek a megjelenéssel egy időben már ott vannak a könyvtárban. Ez tényleg jó, csak minek szórják ki az értékeket?!?