2014. április 29., kedd

Gyöngyszemre bukkantam

   Az állatos könyvek sosem kerülik el a figyelmemet, különösen az ifjabbak számára készült vicces/ vidám/ aranyos könyveket szoktam megnézni. Megvallom, a félig ruhába öltöztetett, emberi beütésekkel rendelkező állat-szerű lényeket kevésbé preferálom. Sosem értettem, hogy pl. miért kell egy nyúlra pólót adni, ha amúgy nincs rajta bugyi, nadrág, stb. A póniknak- akik amúgy dús testszőrzettel rendelkeznek- miért kell napolaj, és a nyulak, - akik a fejük két oldalán hordják a szemeiket- hogyan tudnak egy olyan napszemüvegben kilátni, ami az emberek fejére lett kitalálva? Amúgy ez a dilemmám a lovak kapcsán is felmerül, hiszen nekik is két oldalt vannak a szemeik, nem az arcuk síkjában, minta ragadozóknak. Azokat a meséket sem igazán értem, ahol az állatok úgy csinálnak, mintha emberek lennének. Ezeket már gyermekként sem szerettem. 
  És akkor következzék a totális ellentmondás, mert a mesekönyv, amit ajánlok, pontosan ezeknek a kritériumoknak felel meg. Mármint az ellen- kritériumoknak, miszerint nem szeretem a felöltöztetett állatokat, és azokat, akik úgy tesznek mintha emberek lennének. Mindkét eset tökéletesen megvalósul ebben a könyvben. És mégis. IMÁDOM!!!
   A szóban forgó mű A Fásli Utcai Állatkórház. Írta May Szilvia, rajzolta Petrók Ildikó. Zseniális. Az ilyen nőket homlokon szeretném csókolni, mert valamit hozzátettek az életemhez. Valami jót. 
   Kinyitottam a könyvet, és hol nevettem, hol folyt a könnyem. De jókedvemben. Már maguk a rajzok is tele vannak szeretettel. Dr. Fábián, a pávián, szemész szakorvos, Dr. Pipitér szülész- ellész- nősténygyógyász (amúgy tehén) és Gizella, a dietetikus gazella látja el a hozzájuk érkező betegeket. Kezdődik az egész Kukk Franciskával, a kakukkal, aki nem tudja, hova rejtette a tojását, és hites urával, Kukk Kálmánnal őrült módon keresik a tojásukat, nehogy lemaradjanak a kikelésről (ez már az Újabb történetek c. epizód).
   Személyes kedvencem Nyúl Úr, a belga óriásnyúl, akinek fogyókúrázni kellene, de folyton édességekkel tömi magát. Hiába a szépszemű Gizella, nem képes kontrollálni a testsúlyát. Ez egészen az én saját nyulam története, ezért is áll közel hozzám...
   Aztán Nusika, a kamasz disznóhölgy krétával fest magára kiütéseket, mert iskola- undoritisze van... Zseniális, zseniális, zseniális.  Nyilván a saját egészségügyis- múltam is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy beleszerettem, de tényleg, a témában még nem találkoztam ennyire könnyed, vidám, és mégis komoly könyvvel. Ami nem bagatellizálja el a kórház- kérdést, mégsem kezeli drámaként. Ami képes bemutatni az egészségügyi ellátó személyzetet a maga valójában: segíteni akarnak még akkor is, ha az néha fájdalommal jár. Talán még Leó doktor volt a Tesz-Vesz városból ilyen figura.
   És még egy apróság. A tanyasi- csirke nővérnek kis habos-babos gallérja van, de amúgy egy szolid pipi. A városi- csirke nővérnek hatalmas festett szempillái vannak...
Íme néhány kedvcsináló kép, hogy Ti sem tudjatok ellenállni:
katt és egészen élvezhető méretű lesz a kép





 

2 megjegyzés:

Kavics írta...

Hasonló véleménnyel vagyok én is az "emberesített" állatokkal szemben. Távol áll tőlem mind a külsőben mind a belsőben utánzandó dolgok összessége. Az állatokat szeretem állatnak tudni, kívül és belül is.
A mesekönyvekben viszont egész más, az mese, ott közelinek, kedvesnek tudom érezni és ezek a könyvek valóban nagyon aranyosak. :-)

Baribori írta...

Hű, ezek tényleg nagyon jópofák, naggggyon beleszerettem!