2014. március 13., csütörtök

Ide születtem...

     Igen kellemetlen, mert van sok kedves ismerősöm, barátom, aki külföldön él, ezért- azért- amazért. Ha azt mondom, szeretek itt élni, szeretem ezt az országot (Magyarország), akkor néha -jogosan- úgy érzik, őket bántom. Mindenkinek megvan a maga indoka, hogy miért megy el, ez nem tartozik rám. De. Most jön a másik oldal. Van sajnos néhány olyan, szintén külföldön élő ismerősöm, barátom (?), aki szerint elmebeteg dolog itt élni, szánalmas és lealacsonyító. Mert nyugaton van a tuti. És nem átallanak nekünk, itthon élőknek az orrunk alá dörgölni, hogy hülyék vagyunk. Miattuk kell néha kimondanom, hogy én boldog vagyok itt. Nem fogok elmenni. A problémák ellenére- azokkal együtt, megvagyok. Küzdök, mint bárki más, élem az életem, de jól érzem itt magam. Akkor is, ha ezt sokan egy elmaradott országnak vélik. Akkor is, ha ezt egy mocsárnak tartják. Ha kimondom, hogy szeretek itt, sajnos politikai felhangja lesz a dolognak. Ezt szeretném, hogy mindazok, akik nem elhiszik, hogy ez az ország nem egy rakás szar, és mégsem itt élnek, nem gondolnák azt, hogy ezzel bármiféle politikai üzenetet szeretnék közvetíteni. És akik úgy gondolják, hogy az itt élő emberek (az itt élő külföldiek is, akik otthonukként szeretik ezt az országot) nyomorultak és bénák, hogy nem húznak el, azoknak pedig szeretném, ha ez egy politikai tartalmat közvetítő üzenet lenne. Gyakran megkapom, hogy fasiszta vagyok, meg jobbikos, meg mittudoménmi, tartsatok, aminek akartok, ha már egy skatulyában kell laknom. Akkor is szeretek itt élni. És ez a lényeg. Hogy nem vagyok vele egyedül...

2 megjegyzés:

kavics írta...

"nyugaton van a tuti" én még nem találkoztam vele, itt nyugaton... :-)
Félre a tréfával, szíved joga, hogy Te hol érzed magad jól, nem kell úgy érezned, hogy másoknak magyarázattal tartozol ezért. Szégyelni meg főképp nem!
Hogy milyen politikai indíttatású vagy is rád tartozik, szabadon döntünk (remélem)
Ugyanakkor vannak esetek, akik kényszerülnek dolgokra, amit esetleg szívük szerint nem választanának és mennek, hogy élni tudjanak. Én őket is megértem.
Egy életünk van, mindenki maga dönti el, hogy hol/hogyan szeretne boldogulni.
Ha bárki ezért "lenézi" a másikat, önmagáról állít ki bizonyítványt.
„Az embernek ott a helye, ahol a lelke otthon érzi magát.“ Szerintem ez a legfontosabb!

Baribori írta...

Köszönöm, szívemből szóltál.:)