2014. február 11., kedd

Sylvie Germain: Magnus

   "Egy meteorszilánkból kifacsarható néhány aprócska titok a világegyetem ősállapotát illetően. Egy csonttöredékből kikövetkeztethető egy történelem előtti időkben élt állat külseje és testfelépítése, egy őskövületből az egykor dúsan burjánzó növényzet a ma kiesen tátongó sivatag helyén. Az emberemlékezeten túlin- mint megannyi apró flitter- hátrahagyott nyomok csillámlanak, parányin és konokul.
  Egy papiruszfoszlány vagy egy cserépdarab hátán évezredek óta letűnt civilizációkig úszhatunk vissza az időfolyam sodrán. Egy szótő indáin keresztül szócsillagképek és jelentéskonstellációk sugárnyalábjain ragyoghatunk át. A maradványok, az ősmagvak örökkön elpusztíthatatlan erőközpontot őriznek magukban.
   Azonban minden egyes ilyen esetben az ösztön és a képzelőerő elengedhetetlen a rejtélyek kibogozásához. 
   Arról az emberről, akinek hézagos az emlékezetét hazugságokkal tömték tele, majd az idő kioltotta, és csak a bizonytalanság kísértete suttog benne már, majd egy nap hirtelen izzásba jön, miféle történet írható?
   Egy portrévázlat, egy zűrzavaros elbeszélés, amelyben üres helyek és hiányzó részek veszik át az írásjelek helyét, a visszhangok a szótagokét, és amely végül cafatokká foszlik."

Nincsenek megjegyzések: