2014. február 25., kedd

Néhány kép a régi Wagner- villáról

   A Rózsadomb legszebb pontján, ahol ma Gül Baba türbéjét láthatjuk (a csodálatos panoráma mellett), ott állt nem is olyan rég a híres Wagner villa. A villát a türbe épülete köré emelték, az utcáról nem is látszott a türbe épülete, ami az arany félholddal ma meghatározó eleme a budai oldal látképének. Én legalábbis mindig ezt keresem... 
   A villa akkoriban nem volt különlegesség, több, ízléses épület épült a környéken akkoriban. És mégis, ez a villa nekem valahogy más lett. Néhány idős lakó a környéken még emlékezik a néhai tulajdonosra. Egy festőre. Egy művészre. Egy bohém férfi, egy őrült. És mi az első, amit az emlékezők megemlítenek erről a titokzatos villatulajdonosról? Hogy bolondult a macskákért. Ha találtak egy gazdátlan, sérült, beteg macskát, biztosan hozzá vitték. Mert ő volt a környék macskáinak őrangyala.
   A villa alapfalai maradtak csak meg, az oldalsó torony néhány darabja látható csupán, bár egy szép kert került a helyére, tele illatos rózsákkal. A második világháború során súlyos bombatalálat érte az épületet, így a villa elpusztult, viszont a Türbe túlélte a háborút. Végre találtam róla néhány képet, hogyan is festett fénykorában (benne a macskabolond bohém festővel). Ha igaz, ha nem, ez egy nagyon kedvemre való történet, egy olyan néni mesélte el, aki a bohém festő említésére egy hatalmasat sóhajtott, és ma már ő pesztrálja a környékbeli macskákat...
a villa belső udvara a Türbével

a villa látképe a mai Török utca magasságából


a Margit utca, még egy kúttal gazdagabban



azt hiszem ezen az utcán közlekedtek a macskák pártfogójukhoz...
 

5 megjegyzés:

kavics írta...

Szívesen, nagyon szívesen viszamennék most az időben ehhez a festőhöz...a csodás villa miatt, a festmények miatt, a rózsák miatt, a macskák miatt... Ritkán adatik meg, amikor ennyi minden egyszerre felkelti az érdeklődésem. :-)

Baribori írta...

Azt nem tudom, hogy mit festett, de macska- modellje biztosan akadt ;-)

kavics írta...

Baribor, abban én is biztos vagyok... talán rózsákat is festett...
Mindenesetre szívesen megismertem volna!

Zsuzsa írta...

A Wágner villa jobb oldali torony szobájában lakott az Apám. Emlékszem, hogy kislányként ott rohantam a hosszú folyosón a sarok torony szoba felé, mikor felmentünk hozzá látogatóba. Nekem az annyira romantikus volt gyerek szemmel. Az már nem annyira, hogy a lavórban befagyott a víz. De persze csodás volt a kilátás.
A címe Mecset utca 14. volt. Apám rosszhiszemű jogcím nélküli lakó volt. Valami barátja fogadta be magához, aki idővel elköltözött és ő ott maradt valahogy, de a tanács, ugye, akkor az volt, ezt nem méltányolta. A bontásnál nem lehetett utcára rakni senkit, és akkor kapott egy vizes szoba konyhát a Zsigmond téren. Nagyon mostoha körülmények közé került, mert télen a konyha ajtó alja jegesedett, befagyott és ő kis baltával törte meg a jeget, hogy ki tudja nyitni az ajtót.

Baribori írta...

Zsuzsa, Kedves!
Nagyon köszönöm, hogy elmondta, milyen volt az élet a Wágner villában! Ma már kevesen vannak, akik át tudják adni a fiataloknak, hogy milyen volt az élet régen, milyen volt a világ, amiben élünk. Hogy miért lett olyan a város, amit ma látunk, és a dolgok miértjét. Sajnos én is csak könyvekből tájékozódom, és felbecsülhetetlen értéknek tartom, ha valakitől személyesen kapok egy történetet. Olyan jó lenne, ha még mesélne... Ha van kedve, kérem írjon nekem: borbalabarany@gmail.com szeretném ezeket a kincseket összegyűjteni és megőrizni, amit még lehet!
Még egyszer nagyon köszönöm!!