2014. február 4., kedd

Az Ördög- árok

    Az Ördög- árok vízfolyása a Nagykovácsi- medencében ered, ahonnan délkeleti irányban a Kopaszerdő- tető és a Remete- hegy között, majd a Remete- szurdokon áttörve a Hűvösvölgybe érkezik. A Vadaskert és a Hárshegy között már kőlapokkal burkolt mederben folyik, hogy azután a Hidász utca magasságában, egy nagy iszapfogó csapdában átfolyva a föld alatt folytassa útját.

    Az elmúlt évszázadokban számtalan neve volt, a török korban Tímár- patak, aztán Pál- árka, Szent Pál patakja, Szent Pál árka (ezek arra utalnak, hogy vize a pálosok budaszentlőrinci főmonostora környékéről ered). Az Ördög- árok elnevezés a középkori mondavilágból származik, a szeszélyes vízjárású, rejtélyes medervezetésű árkokat szívesen nevezték így. Az már csak a véletlen játéka lehetett, hogy Ördög- árkunk éppen az egykori Boszorkányok hegyénél (a mai Gellért- hegynél) ömlött a Dunába.

    A XIX. század elején az elemi csapásokkal (tűzvész, árvíz, filoxériavész) sújtott- átfogó rendezési terv nélkül fejlődő- tabáni Rácvárosban egy szűkebb, támfalak közé szorított mederbe kényszerítették, és szemétlerakó helyként is használták a porták határán folydogáló bűzös Ördög- árkot. Az első környezetvédelmi vétót Buda városa 1861-ben emelte, amikor a mai Alkotás utcában a honvédség épülő kórházának szennyvizét az Ördög- árokba szándékozták vezetni. Az árok rendezése (lényegében szilárd burkolattal és boltozattal való ellátása) sürgetővé vált a dinamikusan fejlődő budai városrészben. Az 1870-ben létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa vállalta magára a feladatot. A munkát Buzzi Bódog és Kéler Napóleon vállalkozók 1873. március 5-én, a Horváth- kert déli végén lévő Szent János téri hídnál kezdték meg. A tervek szerint 1875-re a Városmajorig kellett volna érniük.

    1875. június 26-án este hat óra tájt óriási felhőszakadás zúdult a városra. A korabeli hírlapi tudósítások mérhetetlen pusztulásról számolnak be: „Az Ördög- árok régebbi boltozata több helyen beszakadt: a rajta épített házak a lakókkal együtt elsodortattak és eltemettettek; az árvíz tartama alatt a Vérmezős és Kelenföld síktengernek látszott.”

    Az Ördög- árok katasztrófája a néhány éve tevékenykedő közmunkatanács első nagy kudarca volt. A nyílt árok most már a Szent János hídig betölthető volt. Ettől kezdve csak az 1838-ban állított, majd 1877-ben megújított Nepomuki Szent János- szobor idézte fel a hajdani Ördög- árok nyomvonalát, illetve itteni hídját a vízen járók szentjéről elnevezett kis téren (az 1950-es években eltávolított, erősen megrongálódott szobor másolatát a közelmúltban állították fel az eredeti helye közelében).

    1878 májusában elkészült a Városmajorig terjedő szakasz befedése. Az akkor már száz éve közparknak (korabeli nevén Stadt- Mayerhof) kiépített terület addig nem tölthette be méltón rendeltetését a közepén folydogáló, poshadt vizű Ördög- árok és a XIX. század elején kialakított vurstli miatt. Az Ördög- árok beboltozását az 1910-es évek végén- részben orosz hadifoglyok közreműködésével- befejezték. Az 1923-ban épült városmajori kis templomot követte az 1933-35-ben épült nagy templom (Árkay Aladár és Bertalan tervei alapján) és a harangtorony.

    1945 januárjában, Budapest ostromának kilátástalan, utolsó szakaszában az Ördög- árok a hadtörténetbe is beírta a nevét. Január közepén- a Buda elfoglalásáért vívott elkeseredett harc befejező szakaszában- a Vannay riadózászlóalj az Ördög- árkon keresztül jutott egy felrobbantandó szovjet lőszerraktár közelébe.

    A minden oldalról körülzárt budai Várban február 11-ére már tarthatatlanná vált a védők helyzete, ezért a német és magyar parancsnokság a vári Alagútban lévő főhadiszállásról az Ördög- árok csatornáján keresztül próbált kijutni. Ez volt az egyetlen esélyük, hogy a körülzárt Budáról északi irányba kitörve csatlakozhassanak a csapattörzseikhez.

    A kitörési kísérlet kudarcba fulladt, a különböző pontokon felszínre vezető aknákon, lefolyórácsokon előbukkanó, testileg és idegileg kimerült katonákat a szovjetek azonnal elfoglalták vagy kivégezték.

    Az Ördög- árok utoljára 1963-64-es felújításának befejeztekor, 1964 tavaszán lepte meg árvízzel az építőket. A fenékrészen kialakult nagyméretű üregeket igen nehéz körülmények között, a működő csatornában javították.

     A ma már szemünk elől eltüntetett Ördög- árok évszázadok, évezredek emlékeit őrzi. Föld alatti patakja békésen csörgedezik a horgászokkal és sirályokkal zsúfolt Döbrentei téri torkolata felé.









3 megjegyzés:

kavics írta...

Most készültek a képek? Olyan szépen zöldül már ott! Az utolsó képen meg mintha valami virágozna is...
Nagyon szép részletes leírás volt, köszönöm :-)

Baribori írta...

Nem, a képek még tavaly tavasszal készültek, azóta készültem megírni ezt a posztot, csak valahogy mindig valami más került elé... :-D

kavics írta...

Már majdnem bevittél az erdőbe... :-D