2014. január 22., szerda

A magyar kultúra napja

   Ma van a magyar kultúra napja. Ezt az Aquincumi Múzeum például ingyenes belépéssel ünnepli, ami szerintem egy príma módja az ünneplésnek. Ez egy nagyon jó kezdeményezés, hogy az ember ingyen és bérmentve beleszippanthasson az ókori kultúrába. Hátha valaki rákap, függővé válik, és egészen odaszokik... Hát, ha már a tévé meg a számítógép okozhat függőséget, szerintem az ókori szobortöredékek is képesek előhozni az ember lelkének sötétebbik oldalát :-)
   Magam a kultúrát egy Jókai regénnyel gondoltam megünnepelni. Nyilván ez nem amolyan egy-nap-alatt-befalom kategória, de azt hiszem ennyi ünnepi mohóság igazán megengedhető, hogy néhány nappal meghosszabbítsam az ünneplést. 
   A metrón utaztam, mint munkás hétköznapjaimon mindig. Szemben velem a volt gimnáziumi tanárom. A kultúra élő lovagja, az ifjú szívek feltárója a művészetek, az irodalom  irányába. Ja, magyartanár. Velem nem sikerült megszerettetnie az olvasást, de minden igyekezete ellenére, amikor elváltak útjaink, mégis a könyvek felé fordultam. Azt hiszem ez mindent elmond róla, rólam, rólunk. Ja, és azóta megjelent egy könyvem.
   Nem akartam vele beszélgetni. Erre nem is került sor, mert bőszen olvasott. Mohó tekintettel falta a sorokat. Mi más lenne egy magyartanár dolga? Biztos valami új kötelező olvasmányt keresett a fiataloknak, ami majd felvillanyozza őket, vagy legalábbis hajlandóak elolvasni. Vagy épp egy lebuktatós dolgozatra készül, és az ezerszer olvasott klasszikust olvassa újra, hogy tudja, milyen színű volt Vronszkij lova. De nem. Az irodalom, a szépség nagykövete egy szaros pornót falt már- már megbotránkoztató élvezettel. Hát ennyit azokról, akik közel hozzák hozzánk a könyveket, amikor még kicsi lelkünk nyitott minden szépre és jóra.

2 megjegyzés:

kavics írta...

Nekem óriási szerencsém volt általánosban, egy fantasztikus tanárnőnk volt magyarból. Már kiskoromban is szerettem a könyveket, de ő volt az, aki mindent megtett azért, hogy ez egy napra se lehessen másként. Míg élek hálás leszek neki ezért!

Baribori írta...

Nekem nem volt ilyen szerencsém, de nem hagytam magam :-) Csakazértis szeretek olvasni :-D