2013. június 1., szombat

Légy átkozott! (tizennyolcadik fejezet)

itt olvashatod az előzményeket (előző fejezetek)

    Devotus mélyen a gondolataiba temetkezett. Ahogy kitisztult a feje, rendbe szedte magát és képes volt ismét gondolkodni, visszaemlékezni a látogatás minden apró részletére. Gyakorlott mozdulatokkal tette emberivé a testét, frissítette fel magát. A krémeknek köszönhetően ismét egész elviselhető volt a létezés a bőrében. Egy tiszta ruha és néhány falat kenyér egy kis olajjal még a leggyötrőbb fejfájás emlékeit is hamar elűzi. Néhány labdacs abból a készítményből, amit maga kevert ki a világ legbódítóbb növényeiből, és a fájdalom egy messzi, ismeretlen földrészre költözik. 
 
    A vadászatáról visszatérő Bastetet az ölébe vette, és hogy lekösse az izgalomtól remegő kezét, határozott mozdulatokkal nekiállt dagasztani a macska hátát. Bastet nem bánta, és nem is kereste az okát, hogy miért kap ilyen finom kényeztetést, holott a hosszas csavargás után inkább dorgáló szavak fogadják. Csak élvezte, sárga szemét kéjesen hunyta le. Elégedetten dorombolt.

    Felkavarta a látogatás, az egyik fele határtalanul boldog volt, mert ennyire közel lehetett a nőhöz, akit csodált, Aelia meg is érintette, és nem történt semmi (azt leszámítva, hogy a szíve majd’ kiugrott a helyéről). Eljött hozzá és még énekelt is neki. Devotus úgy érezte, hogy már nem élt hiába. Újra és újra felidézte magában az asszony minden mozdulatát, a szavait, az arcjátékát, ahogy képtelen az érzelmeit eltitkolni. Néha elszégyellte magát, hogy mennyire ostobán viselkedett, de mivel még sosem volt ilyen helyzetben, egészen megbocsáthatónak érezte az esetlen társalgását. Aelia is zavarban volt, pedig a legtöbb ember, aki felkeresi inkább izgatott és indulatos. Általában határozottan tudják, hogy mit akarnak, és azt lehetőleg azonnal. De legkésőbb tegnapra. 
 
    Másfelől mélységesen felkavarta, amit Aelia mondott. Nem az okozott neki csalódást, hogy bosszút akar állni az őt ért sérelmek miatt, mert azt teljesen jogosnak gondolta. A bosszú az élet része, noha néhány filozófus mostanság szereti hangoztatni a megbocsátás fontosságát. Ebben még Devotus sem hitt, pedig egyre több ilyen békés bosszúálló koptatta már Aquincum utcáit is. Valami földalatti szekta, egy új istennel, a régiek már nem jók nekik, pedig van választék bőven. Kicsit talán erőszakosak is.

    Egyáltalán nem értette, hogyan bánthat valaki egy ilyen angyali lényt, akár gondolatban is. Nagyon elfogult volt az énekesnővel szemben, mivel az élete ragyogását jelentette számára a nő léte, képtelen volt mérlegelni, hogy esetleg az angyali lény hibát követett el. És még ha hibázott is, hát nincs az emberekben könyörület? Amikor ennyi szépség szakad a világra, nem szabad az apró csúfságokat keresni, csak élvezni kell, amit az istenek adtak! Mindenben lehet hibát, kivetnivalót találni, de aki csak ezekre figyel, nem képes befogadni magát a szépséget, a földöntúli hangot, a csodálatos dalt, a látványt, az illatot, az nem képes megélni magát az élményt. Úgy látszik előbb az isteneknek össze kell törniük az emberek testét, hogy képesek legyenek az érzékszerveikkel befogadni a jót. Devotust bőségesen megropogtatták már az élete során, elérte azt az állapotot, hogy a legkisebb morzsát is lelkesen habzsolja.

    Viszont nem értett egyet azzal, hogy Aelia csak enyhe figyelmeztetést kért tőle. Úgy érezte, hogy ezt a sérelmet vérrel kell lemosni. Aelia minden bizonnyal nem lenne képes ilyesmire, ezért kell neki a tettek mezejére lépnie! Végre, talán életében először férfinak érezte magát, aki erejét és képességeit egy bajba jutott nő megsegítésére használja fel! Ő fogja megmenteni Aquincum Csalogányát! És összességében ezt nem csak egy bajba jutott nőért teszi, hanem azért, hogy Aeila művészetét tovább élvezhessék a Város lakói.

    Sajnos a saját apjával nem ápolt szívélyes viszonyt, így nem tudhatta meg egy tapasztalt, idősebb férfitől a legfontosabb szabályt: sose dőlj be egy állremegésnek és egy selymes szempillarezegtetésnek! Birodalmak dőltek már össze női kebleken, uralkodók lelték halálukat hamis szeretők karjai között, sorsok vettek új irányt egyetlen női váll kivillanása miatt. 
  
  

Nincsenek megjegyzések: