Veszélyes fiúk

Jegor és Pöcsike

   Szeszélyesek és kiszámíthatatlanok. Az éjszaka urai. Könyörtelen gyilkosok. Női (macska)szívek elrablói. Aztán reggel kedvesek és behízelgőek, ártatlanok és imádnivalóak. Bújnak és simulnak, kedveskednek és hízelegnek. Aztán közeleg az este, az árnyékok egyre hosszabbak lesznek, majd eltűnnek, és a veszélyes fiúk újra vadászni indulnak.

   Ilyenek azok, akik csak kívül puha cicák...

Heti nyulam- 17.

Szerettem volna lefényképezni, ahogy pitypangot eszik. Ennyi sikerült belőle. Illetve nem is pitypang, mert az a repülős- ruhába ragadós végkifejlet, hanem kutyatej, hogy egészen pontos legyek. Amikor kinyílik, szinte minden nap hozok neki, mert imádja a sárga virágba belefúrni az orrát, és elégedett harapásokkal befal akár egy egész csokorra való kutyatejet is. Aztán napokig sárga a nyuszipofi. Itt már csak a szára látható, annyira hamar magába szippantotta.

Szeretnek a macskák

Reggeli ajtónyitás- beesnek a macskák. Ha bármit főzök, vagy a konyhában tevékenykedem, két lábon állva tartanak szemmel. Nehogy lemaradjanak valamiről. Megmutattam nekik, mit viszek magammal ebédre- az eredmény: irigy tekintetek. Imádják a virslit. Amúgy sem éheznek, de minden falat, amit nem nekik adok, személyes sértés, a macska kínzása. Ha elég türelmetlenek, képesek bármit kitépni a kezemből. Jártam már így virslivel is. Meglóbáltam az orruk előtt, és egy szempillantás múlva már nem volt virsli a kezemben! Még hogy a macskák hízelegnek... azt hiszem, inkább elveszik, amiről úgy gondolják, hogy őket illeti.

Híres nyulak 1.

A nyulak iránti rajongásom nem akar szűnni. Elkezdtem az ismert nyulakat keresni, a híreseket és a hírhedteket. Rájöttem, hogy a nyúlmániámmal nem vagyok egyedül. Ugyanúgy, ahogyan a macskáknak is milliós rajongótábora van, a nyulaknak sem kell szégyenkezniük. Más és más tulajdonságaik miatt szeretjük őket. Talán az a legizgalmasabb a nyulak jellemében, hogy ártatlannak, védtelennek tűnnek, olyannak, akiket védelmezni, babusgatni kell. És ez hatalmas kettősség a nyulakban: valójában vagányok és vakmerőek, néha elbizakodottak és néha túlontúl bevállalósak. Szerintem a kétarcú Ianus isten költözött a nyulakba, annyira szélsőséges és kettős a személyiségük!

 

 Elsőnek a húsvéti nyulat választottam.  Őt szerintem mindenki ismeri. A már- már obszcenitásba hajló, kéjelgő arckifejezése állandó vesszőparipám, szerintem az emberiség szellemi megrontói. Ízléstelenségével a feltörekvő nemzedék fejlődő esztétikai érzékét rombolja. Meg ilyenek. Szóval a finomnak nem nevezhető csoki nyúlra hajazó aranyszín burkolata, ami húsvét környékén elárasztja a boltok polcait. 

   Nem tudom, a nyúl mely tulajdonságára akart utalni az, aki az első perverz húsvéti csokinyulat rászabadította az emberiségre. De azt hiszem, inkább rajtunk, embereken akart bosszút állni. Sunyi és kéjelgő a tekintete, a ruházata pedig... Áh, kár rá több szót vesztegetni. Minden évben támadást indít a szépérzékünk ellen, milliók kezében olvadozik a korai napsütésben, milliók falják be és lepik meg vele egymást, évről évre. Meghatározó személyiség, és kész.

Degunaplók 1.

degubaba

   Laknak nálam deguk is. Illetve momentán csak egy degu, Maximilian. Korábban itt élt velünk Maximilian hitvese is, Dulcinea. De lévén bájos rágcsálópár, eszement ütemben szaporodtak. Így egy idő után már nem lehetett őket együtt tartani. A családon belüli fajtalankodások és vérfertőzések pedig Casanova legbujább gondolatait is felülmúlták. Így a különélés mellett döntöttünk, hogy magányukban egy kicsit elmélkedhessenek az élet értelmén. 

   Ma már csak Maxi van nálunk, de amióta egyedül van, nagyon szórakoztató társasággá vált. Ja, és összebarátkozott a nyúllal. Egy cseppet sem fél a nála legalább ötször nagyobb szőrtömegtől. Imád szabadlábon bóklászni a lakásban. Igazi hadvezér. 

   Láttam egy állatkereskedésben kiírva a degukra, hogy chilei mókus. Tényleg Chiléből származnak, de szerintem semmi közük a mókushoz. Az enyémek még fára mászni sem tudnak. Inkább a földön lévő rejtekhelyeket keresik fel, amellett lelkes fészekrakók. Bármiből képesek néhány óra alatt takaros kis családi lakosztályt készíteni. Kedvencük a kemény karton és a puhább fafajták. 

    Egyszer egy epres ládának a léceit adtam oda nekik rágcsálni, szaggatni. Az eper teljesen elbűvölte őket, szabályosan kiszopogatták a fából. A maradékot pedig élvezettel elfogyasztották. Elég édesszájúak. 

   A képen látható kis cukorfalat egy hetes. Nagyon szelídek és barátságosak.

Heti nyulam- 16.

   Arcimboldo és Maximilian. Épp a degut takarítottam, aki élt a lehetőséggel, és kereket oldott. Azt hiszem, valahova a nyúlketrec környékére menekült egy kis garázdálkodásra. Vagy lehet, hogy nem akart fényképezkedni.

   Acie viszont annál inkább szeret a középpontban lenni. A deguketrec felkeltette az érdeklődését, mondanom sem kell, mire elkészült a kép, hab testét beleszuszakolta a kicsi ketrecbe. Többen megszólták már, hogy elég jó húsban van a kis szemem fénye, ezét most minden félreértés elkerülése végett, nyomatékosítom, hogy vastag a szőre!!!!

Gül Baba rózsái

   A Rózsadombon, Gül Baba türbéjénél kinyíltak a rózsák. A Rózsadomb beszédes nevét ilyenkor lehet a leginkább átérezni és megérteni. Egy kis kertet alakítottak ki a türbe mellett, telis- tele rózsákkal. És macskákkal. De szerintem Gül Baba is örült volna nekik. 

   Émelyítően édes illat terjeng a meleg esti levegőben, az ember szinte elbódulva tekinthet le az alatta elterülő városra. Káprázatos látvány. Gül Baba tudta, mi a jó!

Felnyalható tetoválások

   Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egészen zsenge korom óta rajongok a bőrdíszművekért. Na nem azokra gondolok, amit halott állatokból csinálnak, hanem azokra, amit élő emberekre varrnak. Emlékszem, még olvasni sem tudtam, de a képeskönyvekben már tátott szájjal bámultam a különböző "törzsekről" és "barbár emberekről" készített képeket, illusztrációkat, akik ki voltak tetoválva. A testfestés lemosható módozatai is vonzottak, de a tetoválás az igazi. Ami beléd van varrva, ami a lényed része lesz, amivé magad is válsz.

   Az óceániai, maori minták teljesen magukba szippantottak. Hasonlóan sok ősi motívumhoz és szimbólumhoz, a kanyargó, örvénylő, néhol szabályos, máshol rendezetlennek tűnő vonalak, indák, egészen a tudat legmélyére vezető utak. Ahogy elindul az ember, hogy felfedezze őket, észre sem veszi, hogy a közös sötét kollektív tudattalanunk sötét kútjában tekereg. Rabul ejt. Pedig első ránézésre nem is tűnnek különösnek. Azt hiszem pont ebben rejlik az erejük. Mire észbe kapsz, már be is szippantott.

   A másik izgalmas dolog a tetoválásban, a minták magánélete. Ahogyan mozognak, ahogyan változnak a viselőjükkel együtt. Ahogyan követik a test mozdulatait. Az öregedés, a barnulás, a sebek. Változik az egész tested, és veled együtt változnak a mintáid is. Különös kapcsolat.

   Talán megsejtettem valamit az ember és szimbólumainak különös kapcsolatáról, mert már egészen kicsi gyermekként eldöntöttem, hogy én is szeretnék ilyen közelségben élni mintákkal, jelképekkel.

    Nyilván ez az ember egyik legkomolyabb döntése az életben, hogy ha tetováltat, akkor milyen mintát. Mert az ott marad. Tényleg örökre. Vannak lézeres eltávolítási lehetőségek, de sosem lesz olyan a bőröd, mint ha nem lett volna tetoválásod. Tehát igencsak visszavonhatatlan döntés. Egy rossz házasságtól meg lehet szabadulni egy válással, választhatsz más szakmát, más munkát, sőt elég bátorsággal új életet is kezdhetsz, de a bőröd mindig veled lesz. A síron túl is. Ötzi, a jégbe fagyott múmia is tetovált volt. Évezredek múltán is ott maradt a bőrén a jel, amit még életében felvett. Nem tudni, milyen élete volt, mit csinált, miért halt meg, de a bőre ma is őrzi a választását. Hihetetlen. Félelmetes. Lenyűgöző. Csodálatos.

   A minta kiválasztása nekem is sok fejtörést okozott. Ezzel telt a gyermekkorom. Volt egy zseniális találmány: a felnyalható tetkó. Vízzel a bőrödre "ragaszthatod", és néhány napig ott is marad. A fürdés hanyagolásával a felnyalható tetkó élettartalma meghosszabbítható.

   Gyakorlatilag nem volt olyan pontja a testemnek, amit ne díszítettem volna ilyen nyalós tetkóval. Ezerféle minta, ezerféle helyen. Tobzódtam az élvezetekben.

   Ezek a felnyalós tetkók gyakran rágógumiba voltak csomagolva. Voltak ilyenek a Donaldos rágókban, meg a Pillykben (egy zöldessárga ufoszerű lény, a feje tetején csáp van).Pillyre nagyon kevés ismerősöm emlékezett. Azt hittem, csak én találtam ki ezt az egész Pilly- sztorit, és aki azt mondja, hogy emlékezik rá, az is csak azért mondja, hogy fogjam be végre a számat. De néhány kattintás a google-ban, és beigazolódott, hogy Pilly valóban létezett. Elöntött a diadal mámora, nem én találtam ki Pillyt, hanem működik a memóriám!

a bizonyos Pilly rágó

   A rágógumik mellett töménytelen mennyiségben voltak felnyaló tetkók az ifjúságnak szánt magazinokban, mellékletként. Igen, pl. Bravo-ban, IM-ben. Nyilván ma már nem vagyok rá büszke, de bevallom, megvettem ezeket a magazinokat.

   Mostanság már sok boltban láttam, hogy lehet kapni számtalan féle mintát, és nem kell hozzá megvenni egy másik terméket, hogy hozzájuthass a hőn áhított felnyalós tetkódhoz.

   Aztán ott vannak még a zselés tollak. Azokkal is egész szép mintákat lehet rajzolni a bőrre, de egyetlen fürdést sem élnek túl. Viszont káprázatos színekben lehet kapni ilyeneket. Természetesen ezt a lehetőséget sem hagytam ki. Azokat a testrészeket, amiket nem értem el, mással díszíttettem. Egy kedves ismerősöm lelkesen rajzolta tele a vállamat, karomat, hátamat, azóta tetováló művész lett. Ő is megérzett valamit a dolog varázsából. Természetesen ő készítette el az első igazi tetoválásomat is, amikor eljött az idő. 

festett minta

   Tényleg ezer és ezer féle mintát kipróbáltam. A tizennyolcadik szülinapomon az első utam a tetováló szalonba vezetett. Azóta sem bántam meg a döntést. A mintáimat hetekig fontolgatom, mielőtt végleges döntést hozok. A tetoválással csak az az egyetlen probléma van, ha elkezded, nehéz abbahagyni. És gyakran kíséri egy- két piercing is…

    Biztosan nehezebben döntöttem volna, ha nem állt volna rendelkezésemre az a temérdek felnyalós tetkó. Vagy talán sosem mertem volna csináltatni egy igazit, a család nagy örömére. Valahogy ők nem érezték át ennek a misztikáját, a tetoválás szenvedélyét. Így viszont mire felnőttem, el tudtam dönteni, hogy mit akarok. Mármint milyen mintát. Több, mint tíz éve hordom az elsőt, de egy pillanatig sem bántam meg. Nem tudom, visszatartott- e volna bármilyen tiltás, ellenvetés, de gondolom a válasz határozott nem. Maximum megnehezítették volna a döntésemet, de ez csakis a motívum témáját érinti. Szóval szerintem tök jó dolog, hogy az ember kipróbálhatja a lemosható tetkókat, mielőtt belevág az igaziba.  

még több felnyalós tetkó

már gyerekeknek is

a mai kedvenc, kár, hogy akkoriban még nem volt